Meteora talán Görögország leglátogatottabb része, nem véletlenül. A természet ismét fantasztikus dolgokat tartogat itt a számunkra.

A tornyokként álló sziklák valaha a tenger fenekén helyezkedtek el. Úgy 10 millió éve függőleges irányú mozgások az egész környéket kiemelték a tengerből. Ugyanezen erők hatására a szomszédos hegyek közelebb csúsztak, így az üledékre hatalmas nyomás nehezedett, hálószerű törések és repedések alakultak ki, amit az időjárás, erózió tovább mélyített, kialakítva az ég felé nyúló tornyokat.

Borbély Szabina 11.C honismereti pályázata 2003. február 03.

Az árpási plébánia története

A Rába menti községek lelkipásztori ellátását az elsõ idõkben a premontrei szerzetesek végezték, a mostani kettõ községen (Árpás, Mórichida) kívül valószínûleg több környezõ község is ide tartozott. Ez volt a helyzet 1543-ig.
Hogy a premontrei prépostság alapítása elõtt is lehetett itt plébánia- valószínû.

2008. október 13.

                                 

Fotó: hercegszanto.hu

Rozsdamentes acélból készült, 10 méter 53 centiméter magas Szűz Mária-szobrot avatott fel hétfőn Hercegszántó határában Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye érseke.

Kapcsolódó cikkek:

Gucci és Lacroix tervezi Szűz Mária új ruháját
Csoda! Szűz Máriának vélt figura egy pravoszláv templom falán

A szobor a településről Amerikába elszármazott Vöő Sándor adománya.

 Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig
 jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani.. Ha valaki
megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta:
- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.
 Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt,
Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
 Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és
 azt mondtam:
- Ezt egyszerűen nem értem.

Lássátok a tavaszt!

Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel: Vak vagyok, kérem, segítsenek!
Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot.

Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van. A vak felismerte lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit.

                                                                                                                              A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:

- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?

A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból.

Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt önmagával és az életével.

Egy szép napon, amint mendegélt, elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Benézett a nyitott kapun és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőbbnél előkelőbb látogatók. "Milyen hatalmas is lehet egy ilyen kereskedő" - gondolta a kőfaragó. Elfogta az irigység és azt kívánta, hogy bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Akkor bezzeg nem kellene ilyen szegény kőfaragó módján tengetnie az életét.

Légy te is gyertya.

Évekkel ezelőtt a Seattle-i paralimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében.

A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni.