Borbély Szabina 11.C honismereti pályázata 2003. február 03.

Az árpási plébánia története

A Rába menti községek lelkipásztori ellátását az elsõ idõkben a premontrei szerzetesek végezték, a mostani kettõ községen (Árpás, Mórichida) kívül valószínûleg több környezõ község is ide tartozott. Ez volt a helyzet 1543-ig.
Hogy a premontrei prépostság alapítása elõtt is lehetett itt plébánia- valószínû. 1543-1554 között a premontrei apácáknak is bizonyára volt papjuk, aki a község lelkipásztori teendõit is ellátta. 1554-1618 között a török dúlás és a protestáns pápai Török család hatalmaskodásai miatt valószínûleg csak ideiglenesen lehetett itt katolikus pap, adatot nem találunk erre vonatkozólag. A XVII.sz. elsõ felében a török portyázásai miatt nem valószínû, hogy katolikus pap megmaradhatott volna itt. De ekkor már a katolikus Esterházyak a birtokosok Mórichidán, akik bizonyára az elsõ adandó alkalommal megpróbálkoztak katolikus papot adnia a községnek, nem különben a nagyszombati klarisszák is, akik a birtok és a templom feletti kegyuraságot is örökölték. Részlet a pannonhalmi fõapát 1666. április 28-i levelébõl: "...a mi mórichidai a Domb nevû agános határunkon, mely itt ezen Gyõr vármegyében vagyon, engedtük a mi ott lakos jobbágyinknak is ugyanazon határunk mellett lakozó tekintetes és nagyságos gróf Esterházy Ferenc úr õ nagysága és a szombati szûz apáca asszonyok mórichidai jobbágyainak firól fira egy forgó monat(malmot) építeni, melynek a helye és folyó vize éppen a mi fölebb említett határunkban vagyon…"
1698-ban a can. vis.(egyházlátogatási jegyzõkönyv) szerint mégis a község nagy része lutheránus, a plébánián pedig a lutheránus prédikátor lakik: Szemerey Márton. 1700-ban a mórichidai plébános vagy licenciátus Herkó Ferenc. Mórichida leégése és a kuruc háborúk után a mai Bordács helyén építettek a prédikátornak házat és ez lett a lutheránusok imaháza is. 1712-ben elhurcolták a németek a protestáns prédikátort.
"1722-ben a bakonybéli apátság visszakapta mórichidai részbirtokát a fõapátságtól. A királyi ügyész keresetet indított Árpás ügyében, amit 1730-ban a fõapát útján sikerült leállítani. Megegyezés született az apácákkal is. 1732-ben, amikor a Rába és a Marcal között fekvõ Dombi vagy Apátúrszeri pusztabirtokot az apátság jogos birtokául kapta az ott lévõ malommal együtt, viszont az apácák Sopron vármegyei árpási birtokára nem tartottak további igényt...1735-ben a régi Mórichida elenyészett, elhagyott jobbágytelkeket említ a fõapát levele. A mórichidai plébániát 1789-ben Árpásra helyezték át."
A plébánia a mai Mórichidán volt, amikor 1801-ben a vallásalap megépíttette a mai emeletes plébániaházat Árpáson. Kezdetben a plébánia épületében volt az iskola is. Az emeleten a plébános lakott, a földszinten a kántortanító. Itt volt az iskolaterem is a mai konyha és éléskamra helyén. 1846-ban egy beadvány szerint az épület nagyon rossz állapotban volt. Fömötör Gyula plébános 1920-1925 között szigeteltette a falakat. A szigetelés valószínûleg sikerült, mivel most száraz a plébánia épülete. 1945-ben a front átvonulása alkalmával az egyik pajta teljesen leégett. A magtár épület kiégett, mai is romos állapotban van. A magtár mellett voltak a sertésólak, azok is teljesen elégtek. A másik pajtát, ami Fömötör Gyula plébános tulajdona volt, 1950 körül szomszédainak, Horváth Lajosnak és Vados Sándornak adta el. A gazdasági épületek teljesen elpusztultak, így az istállók szolgálnak ilyen célokat.
1956-ig nem volt a faluban, így a plébánián sem villany. A téli idõszak szinte kibírhatatlan volt villany nélkül. 1956-ban Váratlanul elkezdõdött a villanyosítás. A hívek adományaiból a plébániába és a kápolnába is bevezették ekkor a villanyt. A szobákat részben a villanyosítás elõtt, részben utána kifesttette Pócza Ernõ plébános. A plébánia épülete az árpási tanács birtokívén szerepel.
"A század végén Dombiföldet jelzik a térképen. Az 1820-as években készült Karacs-féle gyõri egyházmegyei térképen Árpás a soproni vármegyehatáron túlnyúló, gyõri egyházmegyébe tartozó plébániai falu (1788-tól). Megyehatár a Rába, a nagytemplom magára hagyottan áll, Mórichidán evangélikus templom épült. Amikor Kisárpás felépült, a nagytemplom emelkedett plébániai rangra Árpás néven. A mai Árpás község területe átnyúlik a Rába keleti oldalára, magába foglalva a nagytemplom környékét."

A románkori templom, Árpás

" A templom nevezetes helyen épült, környékének birtoklástörténete tisztázatlan. Már a rómaiak fontos átkelõhelye volt itt a Rábán és a Marcalon át. Az árpádkori Mórichida 1228-tól, Árpás révje 1086/1180-tól kezdve szerepel az oklevelekben. A bakonybéli apátság 1233 körül árpási földjeit és a Rába mellékágán lévõ malmát perli a gyõri káptalantól. A templom valószínûleg IV. Béla idejében épült, aki a hagyomány szerint a tatárok elõl erre menekült a híd felégetésével. Árpáson késõbb épült templom, amit Szent András tiszteletére emeltek, ezt azonban 1366 körül a mórichidai bérlõk széthordatták. 1403-ban Mórichidai Miklós a falu felett fekvõ majorságát ajándékozta a monostornak, azt benépesítve Szentjakabfalvának neveztessék. 1428-ban az apátság árpási földjét a híddal, malommal és jobbágytelkekkel együtt Mórichidához csatolták...
...A török betörése után a monostorba premontrei apácák telepedtek, akik tovább menekülve a nagyszombati klarisszákhoz költöztek. Õk voltak az árpási birtokosok. A pannonhalmi fõapátsághoz tartozó bakonybéli apátság az 1650. évi szentmártoni urbárium szerint a Dombszer nevû Gyõr megyei mórichidai részbirtok ura volt. Harmadik birtokoskéntmegjelentek az Esterházyak."
A templom egyhajós, bordás keresztboltozatú, egyeneszáródású szentéllyel, aránylag hosszú hajóval és nyugati toronypárral épült a XIII. sz-ban. Alapzata erõsen romboid alakú. A toronyaljakat és a magas karzatot a hajó felé 3-3 ívvel megnyitották, több magyar románkori templomhoz hasonlóan. A hajót eredetileg síkmennyezet fedte. Megvilágítására a déli oldalon 5 félköríves ablak nyílt. A hajó nagymérvû átépítésésre, ill. a homlokzati architectura felhordására a XVIII. század második felében került sor. A síkmennyezet helyett 4 magasívû cseh süvegboltozatot építettek be, miáltal a románkori ablakokat befalazták és az északi és déli oldalon 3-3 új nyílást készítettek.
Az apácák rendjét 1782-ben feloszlatták. A templomból a falu plébánia temploma lett. A kolostor lebontási idejét nem ismerjük. 1933 körül a barokk külsõ architecturát eltávolították és a románkori ablakok megnyitása után a templomot simára vakolták. A homlokzatok letisztítása lényeges megjelenésbeli változást jelentene. A 35-40 évvel ezelõtti, s már sok helyen megbomlott vakolat alatt mindenütt igen szép középkori téglafelület látszódik ki. A toronytesten kívül- belül néhány elfalazott románkori ablak mutatkozik.
A berendezés
A fõoltár egyes részletei a XVII. század végérõl valók, berendezéseit ekkor cserélhették, ill. kiegészítették. Különösen jelentõs a fõoltár, ill. a XVII. sz-i oltárkép. A restaurátorok vizsgálatai szerint eredetileg sokkal színesebb volt a fõoltár. Az oltárépítményt széles félpillérek elõtt korintoszi oszlopok keretezik, melyek két oldalán szobrok állnak. Jobbról- balra haladva: Szt. János a kehellyel, Szt. Pál a karddal, Szt. Péter hallal, Szt. Bertalan kezében tartva lenyúzott bõrét. A háromrészes párkány felett nyitott orompárkány - indításokon szent nõk alakjai. Közöttük a széles, alacsony attikában Szt., Jakab apostol képe. Legfelül Mária monogram.
A hajó nyugati elsõ mezõjében két copfstílusú mellékoltár áll az 1780-as évekbõl. Felépítésük azonos, részleteikben különböznek. Baloldalt az oltárkép az imádkozó Szt. Ferencet ábrázolja két angyalfejjel, felette flagelláns szerzetes. Kétoldalt a félpillérek elõtt bekötött szemû és bõségszarus nõi alakok. Az oromzat tetején istenszem motívum. A másik mellékoltár képe Szt. Terézt ábrázolja cellájában, mellette koldussal, felette angyallal, kezében írással: "Teremtsétek méltó gyümölcsét penitentziának!".
A szószék 1770 körül készült. Mellvédjének felületét rokokó díszítésû bordákkal mezõkre osztották, amelyekben a hit, remény, szeretet allegorikus alakjait ábrázolják. A XVIII.sz-i keresztelõkút nyolcszög alaprajzú lábon áll. Krisztus szoborral díszített fedele elveszett.
A szentély északi oldalán Szt. Jakabot ábrázoló XVIII. sz-i barokk kép függ. A háború elõtti felújításig a fõoltáron látható Köpenyes Madonna képet takarta.

A templom fõoltárképe

Az árpási templom kiemelkedõ értéke a fõoltár nagyméretû festménye, amely 1666 és 1667 között készült. Az egyes személyek azonostása teszi lehetõvé a kép datálását is. Mivel Szelepcsényi Györgyöt 1666 januárjában választották a magyarországi katolikus egyház fejévé, Wesselényi nádor pedig már 1667 márciusában meghalt, az oltárképet e két idõpont között festhették.
A fõoltárkép aktuális mondanivalója a köpenyes Madonna képtípusában jelenik meg. Szûz Mária védõ gesztussal köpenye alá vonja az országot jelképezõ Magyarország térképét, felette két angyal, akik Máriát a magyar koronával koronázzák meg, testet ölt az a gondolat, hogy Mária, mint Patróna Hungariae óvja az országot minden bajtól és veszedelemtõl. A földi régióban ott térdelnek I. Lipót császár és a római pápa körül Magyarország világi és egyházi méltóságai, köztük Wesselényi nádor, Nádasdy Ferenc országbíró, Zrínyi Péter horvát bán, Szelepcsényi György esztergomi érsek és a kép megrendelõje, Széchenyi György gyõri püspök. Az a veszély, ami miatt õk Mária oltalma alatt együtt keresnek menedéket, csak a török fenyegetése lehetett, az oltárkép megrendelõje e veszedelem ellen a különbözõ fõúri és egyházi csoportok, a világi és az egyházi hatalom összefogását, egységes fellépését sugallta.
A kép által hirdetett összefogás nemcsak hogy nem jött létre, Lipót császár a Wesselényi- féle összeesküvés résztvevõit, az oltárképen mellette térdelõ Nádasdyt, Frangepánt és Zrínyit le is fejeztette. Az oltárkép tehát alig 3-4 évig hordozott aktualitást, 1670-71 után már rejtegetni kellett. A XVIII. sz. második felében egy másik oltárképpel takarták el.

Forrás: