Hajdanán a Wavel-domb környékén élőket egy hatalmas sárkány tartotta rettegésben, aki fiatal szüzeket és bárányokat fogyasztott számolatlanul. A vérengzést megelégelték az emberek, és úgy döntöttek, megölik a szörnyet. Sok vitéz alulmaradt a csatában, mígnem egyszer a bátor Krakus királyfi cselhez folyamodott: salétrommal és kénnel töltött áldozati bárányt vitt a sárkány barlangjához, aki fel is falta. Mivel a kén borzalmasan égette a gyomrát, lement a Visztulához inni, de ott úgy teleszívta magát vízzel, hogy jártányi ereje sem maradt, így Krakus könnyedén legyőzhette.

Newgrange, a megalitikus építészet egyik legkorábbi példája Írország Meath grófságában, a Boyne folyó északi partján fekszik, Dublintól 50 kilométerre. Dublin felől az N2-es úton közelíthető meg. Az első felfedezői barlangnak hitték, később kelta királyok temetkezési helyének vélték, de voltak akik a mükénéi kaptársírok távoli megfelelőjének hitték. A valóságban azonban idősebb mint Mükéné, Stonehenge, vagy az egyiptomi piramisok.

Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:

- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok-sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.
A második fa is elmondta vágyát:
- Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát.

A magyarul Aranykapunak nevezett híd az Amerikai Egyesült Államok második leghosszabb függőhídja, ami a Csendes-óceánt és a San Francisco-i öblöt elválasztó szorost íveli át. A városban persze számos más híd is található, de a legismertebb mind közül a Golden Gate Bridge.

OKTÓBER 6, Az aradi tizenhármak

Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentô világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukást követôen kerültek osztrák fogságba. Így a nemzet vértanúi lettek: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernô, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernô, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer valahol a távoli Afrikában egy poros karaván út, melyen gyakran megfordultak kereskedők, utazók.
Egy szép napon török kereskedők szállítottak rózsatöveket, de váratlanul homokvihar támadt rájuk, s a megriadt tevék szanaszét szaladtak, szétszórva értékes terhüket.
Minden rózsatő elpusztult; kiszáradt a forró napon. Csak egy kis gyenge tövecske sodródott a széllel, míg végül elakadt egy oázis közelében.
Mélyen befúródott a homokba és mivel itt nedves volt a talaj, sikerült megkapaszkodnia.

Korunk paradoxonja, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk.
Többet költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük.
Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk, több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.
Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk, több a szakértőnk, mégis több a problémánk,
több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk.

A szeretet csodálatos dolog. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adjunk. Mindig jut belőle bőven mindenkinek.

Hétéves lányommal, Lisával sétáltunk hazafelé az utcán egy napos délelőtt, amikor két idős hölgy megállt előttünk. Rámosolyogtak Lisára, és azt mondták:
- Tudod, hogy nagyon szép kislány vagy?
Lisa csípőre tette a kezét, és unott hangon válaszolt egy sóhaj kíséretében:
- Igen, tudom.
Lányom látványos beképzeltségétől zavartan kértem bocsánatot a két hölgytől, majd folytattuk utunkat hazafelé.

A stájer Salzkammergut festői települése, Altaussee nemcsak arról nevezetes, hogy a Trisselwand vadromantikus sziklái tintakék tengerszemben hűsítik itt lábukat, miközben a szomszédos Loser sziklakoronás csúcsa a Dachstein hófödte gleccserével szemez, hanem arról is, hogy itt született a Mephisto sztárja, Klaus Maria Brandauer. Arról pedig még inkább, hogy sóbányája hatvan évvel ezelőtt a világ kultúrkincseit érintő drámai pillanatokat élt át. Hitler parancsára ugyanis hajszál híján megsemmisült az a nácik által rabolt és iderejtett mintegy hétezer festmény és grafika, melyek között Brueghel, Dürer, Cranach, Tiziano, Raffaello, Velazquez és van Eyck képek is voltak.