A romai Colosseum

A Colosseum Róma központjában, a Via dei Fori Imperiali keleti végében található, nem messze a főpályaudvartól. Saját állomása van, a Colosseo. A világörökség részét képező építmény Róma legismertebb turisztikai célpontja.

Az épület egy jellegzetes római amfiteátrum. Az amfiteátrumok központja az elliptikus alaprajzú aréna, melyet több emelet magasságban ülőhelyek vesznek körül. A nézők biztonságos távolságból szemlélhették a gladiátorok harcát, az egzotikus állatokat. Rómában már a Colosseum megépítése előtt is számos amfiteátrum volt. A Kr. u. 64-ben kitört tűzvész után azonban újat kellet építeni. A Colosseum építését Vespasianus császár rendelte el, az épület nagyobb és szebb lett minden elődjénél. Az építkezés számára az Aranyház (Domus Aurea) egyik dísztavát jelölték ki. A helyszínválasztásban valószínűleg szerepet játszott, hogy az arénát időnként vízzel kellett feltölteni. A Colosseum nevet Néró császár hatalmas szobráról (colossus) kapta, mely a szomszédságában állt. Építése után Amphiteatrum Flavium néven volt ismert, Colosseumként a VIII. századtól ismerjük. Átmérője 500 méter, magassága 48.5 méter. Mészkőből, tufából és téglából épült. Vespasianus utóda, Titus avatta fel 80-ban, hatalmas ünnepség keretében. Az épület azonban ekkor még nem volt kész, a legfelső üléssort Domitianus építtette. A Colosseum bonyolult szerkezete arra utal, hogy a rómaiak nagy tömegek mozgását tudták ellenőrizni. Az üléssorokat lejárók és sétálófolyosók tagolják, melyek 50 000 ember elhelyezését és mozgását tették lehetővé. Az építészek járatok és felvonók segítségével oldották meg az állatok szállítását a ketrecekből közvetlenül a színpadra. A Colosseum 4 emeletből áll, a legfelső szinten elhelyezett talpkövek és konzolok hatalmas rudakat tartottak, melyek segítségével az arénát hatalmas sátorral lehetett bevonni. Ehhez csigák és kötelek bonyolult rendszere állt rendelkezésre. A Colosseum korszerű technikájával, építészeti és szerkezeti megoldásaival megelőzte korát, egyes elemei ma is modernnek számítanak. A Colosseum a római építőművészet kiemelkedő példája.

A Pisai Ferde Torony

Pisa Firenzétől 80 kilométerre nyugatra fekszik. A város legnagyobb nevezetessége a Ferde Torony (Torre Pendente). Ez tulajdonképpen a pisai Dóm mellett álló harangtorony.

A Dóm, a Keresztelőkápolna és a Temető egységének része. A felirat szerint építését 1174-ben kezdték. A Pisában használt naptár, és a hagyományos időszámítás között egy év eltérés van, így az építkezés valójában 1173-ban kezdődött. A torony építészei Bonnano Pisano és Wilhelm von Innsbruck voltak, a befejezését azonban egyikük sem érte meg. Egyes feltevések szerint a torony ferdeségét eredetileg is megtervezték, hogy a kor építészeti tudását bizonyítsák. Ennél azonban sokkal valószínűbb, hogy az építők ismerve a talaj laza szerkezetét, a torony enyhe dőlésével számoltak. A torony dőlésének szöge folyamatosan nőtt. A XX. század elején 4,3 méterrel tért el a függőlegestől. 1990-től 12 éven át le volt zárva a látogatók elől. 2001-ben jelentették be, hogy sikerült a tornyot stabilizálni. A stabilizáció során az építményt kábelekkel megerősítették, majd cementet fecskendeztek alá, hogy enyhítsék a földre nehezedő nyomást. A torony most biztonságos, dőlésszöge nagyjából olyan, mint 1700-ban lehetett. A teljes kiegyenesítést nem is tervezték, hiszen azzal elvesztette volna egyediségét, turisztikai jelentőségét. A Ferde Torony kör alaprajzú, a toronyszobával együtt 8 emeletes. A 6 központi emeletet díszes törpegaléria övezi, ami a bizánci és iszlám építészet hatását mutatja. A harangtorony 100 évvel később épült, mint a Dóm. Ennek építésébe 1063-ban kezdtek, amikor a pisaiak tengeri csatában legyőzték a palermói szaracénokat. Ebben az időben Pisa gazdag kereskedőváros volt, szoros kapcsolatot ápolva a szicíliai és közel-keleti muzulmán kereskedőkkel. A külső falon vörös és fehér márványburkolat váltakozik, ami az iszlám hatásra utal. A jellegzetességek miatt később román-pisai építészeti stílusnak nevezték el. A földszint homlokzati oldalán árkádok találhatóak, a felső részen több, egymás fölé helyezett, egyre alacsonyabb boltívsor figyelhető meg. A székesegyház középső és kereszthajóját később építették, belsejét gazdagon díszítették. Pisában született a híres tudós Galileo Galilei, 1564-ben. A hagyomány szerint a toronyból tárgyakat engedve le azt próbálta bizonyítani, hogy az esés sebessége független a tárgyak súlyától. A nehézségi erővel való kísérletezés helyszíne azonban nem bizonyított.

 Chartres-i katedrális

Chartres Franciaországban, Párizstól 90 kilométerre fekszik. Chartres meghatározó műemléke a Notre-Dame-székesegyház (Miasszonyunk-templom), a francia gótika első példája.

A katedrálist egy magaslatra építették, amit már a rómaiak, vagy korábban a kelták is szent helynek tartották. A XVIII. század második feléig őriztek itt egy fából faragott szobrot, amely a szíve alatt gyermekét tartó Máriát ábrázolta, s amely még a pogány időből származott Lehetséges, hogy eredetileg a kelta anyaistent ábrázolta, s csak később lett a keresztényeké. A szobor a francia forradalom alatt pusztult el. A templom helyén 350 óta imaházak álltak, de mindegyik tűzvész áldozatává vált. A ma látható templomot 1260-ban szentelték fel. A székesegyház nyugati oldalán két jellegzetes torony található, melyek 90 méternél magasabbak. Az alacsonyabb, egyszerűbb a XII. század első feléből származik, a magasabb és díszesebb 1513-ra készült el. A nyugati kaput felbecsülhetetlen értékű szobrok díszítik. A mély, rézsűs kapuzat faragványait egységes program alapján készítették. Krisztus őseinek alakjai, Krisztus ifjúsága, a mennybemenetel, Krisztus mandorlában, és a négy evangélista ábrázolása látható. Az ablakrózsa a az utolsó ítéletet jeleníti meg. Az északi és déli bejáratot XIII. századi szobrok díszítik. A katedrális külső homlokzatát és belső terét több mint 10 000 kőből és üvegből alkotott figura díszíti. Háromemeletes belső terének harmóniáját, varázsát a színpompás üvegablakok fokozzák. Az üvegablakok összfelülete több mint 2000 négyzetméter. Az északi és déli kereszthajókon hatalmas méretű rózsaablakok láthatók. Kiemelkedő az a XII. századi ablak, amely a Notre Dame de la Belle Verriée (Szép üvegű Miasszonyunk) nevet kapta. A templomhajó padlózatára bonyolult útjelzőket rajzoltak, valószínűleg a zarándokok számára, akik az ereklyét térden csúszva közelítették meg. A Krisztus és Mária életének jeleneteit ábrázoló hatalmas, faragott karzat építését 1514-ben kezdték el, de 200 év alatt sem fejezték be. Chartres évszázadokig vonzotta a zarándokokat. A Mária szobor mellett itt őrizték Mária anyjának, Szent Annának a fejét is. Az ereklyetartóban ma is őrzik a hasonlóan híres relikviát, a Szent Inget (Sainte Chemise). A hagyomány szerint Mária ezt az inget viselte, amikor Jézust szülte. A Szűz Máriának emelt Chartres-i katedrális a középkori Európa építészetének egyik jelentős alkotása. 

 A kínai Nagy Fal

A kínai Nagy fal a világ legnagyobb ember alkotta létesítménye. A fal északnyugati részét legegyszerűbben Pekingből indulva közelíthetjük meg. Az északkeleti szakaszt szintén innen, busszal közelíthetjük meg. A Nagy Fal minden idők legelképesztőbb építészeti vállalkozása. Egyes szakaszai korábban épültek, a határ manti törzsek építettéké tulajdonképpen döngölt földsáncok voltak, amik a betörő nomád népek ellen védték az itt lakókat. Az első kínai császár Cs'in Si Huang-ti végeztette el a hiányzó szakaszok építését, emellet őrtornyok láncolatát alakíttatta ki. Kr. e. 200 körül, tíz év alatt készült el, védve a birodalom határát. A császár legjobb hadvezérét, Meng Tient bízta meg a feladattal. A mukát katonák, parasztok és elítéltek végezték. A fal sziklákon, mocsarakon és sivatagokon keresztül húzódik, így építése rendkívüli erőfeszítéseket igényelt. A kőalap két oldalán téglafalakat raktak, melyeket földdel töltöttek fel. Az őrtornyokon rendszeres őrség figyelt, akik hang és fényjelzéseket használtak. Az építésben közel 300 000 ember vett részt, ami hatalmas szervezőmunkát igényelt. Az építés során több ezer ember halt meg, akiknek a testét egyszerűen befalazták. Ezért a világ leghosszabb temetőjének, és a könnyek falának is nevezték. Megfelelő számú katonával a fal bevehetetlen erődrendszert alkotott. A támadások csökkenésével a falat kezdték elhanyagolni. Kr. u. 607-ben, a Szui-dinasztia alatt kezdték javítani, felújítani. A hagyomány szerint egymillió ember vett részt a felújításban, akiknek a fele elpusztult. A Nagy Fal jelenlegi formája a Ming-dinasztia alatt alakult ki. A fal a Po-hai öböl közelében kezdődik, s Kína északkeleti határvonalán húzódik a Góbi-sivatag irányába. A kanyargós fal hossza a leágazásokkal együtt körülbelül 6500 kilométer. A két végpont közötti távolság légvonalban 2450 kilométer. A Nagy Fal a védelmi funkciók mellett hasznos és forgalmas közlekedési útvonallá is vált. A téglafalak közötti út szélessége 5,5 méter, ahol lovaskocsival is lehetett közlekedni. A fal átlagos magassága 9 méter, a megfigyelőtornyoké 12 méter volt. A kínai Nagy Fal a viszontagságok ellenére is lenyűgöző látványt nyújt, emléket állítva a régi korok nagy uralkodóinak.

 Jeriko

Jerikó Jeruzsálemtől északkeletre, a Holt-tengertől északra fekszik. A legrégibb városias település a világon.

A Biblia elmondása szerint Józsua, mint Mózes utóda vezette be Izráel népét az Ígéret földjére. Jerikó volt az első város amit a zsidók elfoglaltak Palesztinában. A város falain kívül hétszer hordozták körbe a Frigyládát, miközben a papok fújták a kürtöket. Hetedszerre Jerikó falai leomlottak. 1930-ban a régészek kiásták Jerikót. Azt hitték, hogy aláomlott falakat találták meg, de kiderült, hogy a leletek 1000 évvel régebbiek annál, hogy Józsua K.e. a XIII. században elfoglalta a várost. A Jerikót borító domb, a mai Jerikótól 2 kilométerre van. Az 1950-ben kezdődő ásatások bebizonyították, hogy a város területén már K. e. 9000-ben éltek. Valószínűleg nomád vadászok telepedtek le, és kultikus szentélyt is építettek. K.e. 7000 körül már állandó település volt, vályogból épített házakkal. A települést 800 méter hosszú kőfallal vették körül. A fal őrtoronnyal is rendelkezett, melynek átmérője és magassága 9-9 méter volt. A lakossága földműveléssel is foglalkozott. Erre utalnak az itt talált magvak, ásószerszámok, és a kőből készült sarlók. A lakók valószínűleg öntözést is alkalmaztak, föld alatti források vizével tették termékennyé a Jordán völgyének talaját. Fokozatosan áttértek a nomád életmódról a földművelésre. Az első várost valószínűleg tűzvész pusztította el. Ennek helyén építettek K. e. 7000-ben egy nagyobb várost. K. e. az I. században Júdea római helytartója, Nagy Heródes építtetett palotát Jerikótól 1,5 kilométerre, ahol haláláig élt. A VIII. században ennek közelében épült Hisám kalifa palotája. Jerikótól 10 kilométerre keresztelte meg Szent János Jézust a Jordán vizében. Szintén a város közelében, tőle nyugatra található a kísértés hegye, ahol megjelent Jézusnak az ördög. Jerikótól délre, a Jeruzsálem felé vezető út mentén áll a Nabi- Músza mecset, melyet a XIII. században építettek a Moáb földjén, ott, ahol a zsidó és muzulmán hagyomány szerint Mózest eltemették.

 
A cseréphadsereg

A cseréphadsereget a Pekingtől 1100 kilométerre délnyugatra található Hszian város közelében tárták fel. Hszian (X'ian) több ezer évig a császári Kína fővárosa volt. A városba Pekingből vonattal, vagy repülőgéppel utazhatunk. Hong-Kongból is közvetlen járat indul. A síremlék Hsziantól 31 kilométerre van innen busszal lehet megközelíteni. A közelben, 5 kilométerre fekszik Lintung városa. Lintug város közelében 1974-ben kútásás közben találtak az életnagyságú, színes agyagkatonák darabjaira.