Jézus legelső képi ábrázolását tartalmazhatja a kétezer évig a Galileai-tengerre néző barlang mélyén levő, hetven könyvből álló gyűjtemény egyik lapja.

A kis, bankkártya méretű, mindkét oldalán lepecsételt könyvecske egy emberi fej háromdimenziós képét ábrázolja, amely elől és hátul is látható; az egyiken egy szakállas, a másikon egy arcszőrzet nélküli férfivel, rajta a készítő ujjlenyomatával. A kép alatt egy eddig még kibetűzetlen, ősi héber nyelven íródott sor olvasható. Az egyik, már lefordított szövegrészlet szerint a férfi „Izrael megmentője”.

A könyvecske tulajdonosa egy beduin kamionsofőr, a harmincas éveiben járó Hasszán Szaida, aki ugyan visszautasította az értékes leletek megvételéről szóló ajánlatokat, de gyűjteményének két darabját is Nagy-Britanniába, illetve Svájcba küldte, hogy a szakemberek vizsgálatokat végezhessenek el rajtuk. Ezek során azt is kiderítették, hogy a könyvek eredetileg a jordániai Saham nevű faluból származnak, ahol a Golán-fennsík izraeli, jordániai és szíriai része találkozik egymással.

A területre az i.sz.1-2. századi római pogromok során lakóhelyeikről elűzött zsidók menekültek. A barlang 160 kilométerre található Kumrántól, a holt-tengeri tekercsek lelőhelyétől, s 90 kilométerre Masadatól, attól a helytől, ahol a zelóta szekta tagjai i.sz. 72-ben, két évvel a jeruzsálemi templom lerombolása után tömeges öngyilkosságot követtek el, nehogy a római ostromlók kezére kerüljenek.

A könyvek mindegyike átlagosan nyolc-kilenc lapból áll, s annak ellenére, hogy felfedezésükkor rendkívül korrodált állapotban voltak, megfelelő körültekintéssel még szét lehet őket egymástól választani. (a Jézus feltételezett arcát is tartalmazó könyvecskét még nem nyitották szét.) Az ólomlapok szövegek helyett főképp stilizált rajzokat tartalmaznak, míg maga az írás föníciai lehet, igaz, a pontos dialektus még nem ismert. S mivel az itt élő népcsoportok között nem volt közös írás, vagy nyelv, évekbe telhet, mire a szövegeket megfejtik a kutatók.

A lapokat ólomgyűrűkkel fűzték össze, ami azt valószínűsíti, hogy elkészítőik nem szerették volna, ha bárki is kinyitja ezeket; talán olyan kifejezéseket tartalmazhatnak, amelyek a vallással vannak összefüggésben. A korai zsidók például Isten szent nevét úgy próbálták megvédeni, hogy megtiltották annak kimondását, arra ugyanis csak Jóm Kippur idején a jeruzsálemi templom zsidó főpapjai voltak jogosultak.