A sírok bejárata és az ezt eltorlaszoló masszív kőtömb szokásos formája négyzetes alakú volt, és ez megmaradt az I.század végéig. A három szinoptikus evangélium Jézus sírjának a lezárásával kapcsolatban a gördíteni és a hengeríteni igét használja, amiből azonnal adódik az asszociáció, miszerint kerek formájú kőről lehet szó. Egyedül János írja „ elvétetett a kő”. Az eredeti görög szövegben a KULIO szó szerepel, aminek nemcsak hengeriteni, de elnyomni, odább nyomni jelentése is van. A magyar nyelvben is érezni, a gördíteni és hengeríteni szavak nagyobb fizikai erőkifejtést sejtetnek, ami nem épp kerek forma esetén valószínűbb. Nagyon kevés kerek zárókővel ellátott sírboltot találtak eddig a régészek, azok is jobbára az első templom idejéből származtak. (900 feltárt sírnál csupán négy esetben találtak kerek zárókövet)
A K.e. és K.u. I. századból való síroknak a 98 %-a négyzetes alakú kővel volt eltorlaszolva, a kerek formával rendelkező zárókövek pedig rendkívűl gazdag, nagyon magas státusszal rendelkező családok birtokában voltak. Ezek finoman kidolgozott, több kamrás sírboltok, óriási zárókővel, mint a Heródes családnak vagy Adiabenei Heléna királynőnek tulajdonított sír. Arimathiai Józsefet az evangéliumok gazdagnak és „tanácsbelinek” ( a Szinhedrin tagja lehetett ?) titulálják. Lehetséges, hogy rendelkezett egy, az átlagostól eltérő, „elegánsabb”sírhellyel.
Sokkal valószínűbbnek tűnik számomra egy másik magyarázat, amiből arra is következtethetünk, hogy „nem mind mese ami Biblia”, mert az evangéliumok szerzői nagyon konkrét megfigyeléseket is megírtak bennük. A kerek zárókövek kissebbek, könnyebben mozdíthatók lettek, és általánossá válnak a I.század végétől a bizánci korszakig. Erre az időszakra tehetjük a szinoptikus evangéliumok keletkezését is, ami megmagyarázza azt, hogy Jézus sírját három evangélium szövege szerint miért kerek kő zárta. Az evangéliumok szerzői ilyennek tudták a zsidó sírokat.
A Heródes családnak tulajdonított sír bejárata

Hagkol fia Yehohanan osszáriuma

A zsidóknál nem alakult ki halottkultusz, a temetésnek a törvények szerint kötött tartalmi és formai elemei voltak (vannak *) Törvény írta elő, hogy a holtakat a lehető legrövidebb időn belül és külsőségektől mentesen kell eltemetni. A halott szemeit pénzérmével fogták le (a Misna szerint ez szombati napon tilos volt), arcát kendővel letakarták (1) Ráborulhattak, megcsókolhatták és sirathatták ( Gen.50:1). Az egyiptomi bebalzsamozás hatása (Jákob, József) érezhető abban a szokásban, miszerint a testet illatos olajokkal kenték meg, és gyolcsba takarták. A mirha és az aloe a hullaszag enyhítését is szolgálták. A holtestet a halál napján, még napnyugta előtt eltemették, mert a mózesi törvény értelmében hét napig tisztátalan lett, aki halottat vagy sírt érintett (Num.19:11). Ehhez kapcsolódik az a szokás, hogy a sírokat bemeszelték (2), az arra járók észrevehették a sírt, és elkerülték.