Temetetlenül nem hagyták még ellenségeiket sem, ez a legnagyobb gyalázatnak számított.

“Nézzetek utána annak az átkozottnak és temessétek el..” (KK II.9:34)

A hamvasztás tilos volt, csak szörnyű büntetésként alkalmazták.

“És elborítá őt egész Izráel kövekkel ,és megégeték őket tűzzel, miután megkövezték vala őket” ( Józsué 7:25)

A szegények egyszerű földbe vájt sekély gödörbe ( amit kövekkel fedtek le), a tehetősebbek családi sírkamrába temetkeztek (Bírák 8:32) a város falain kívül. A város területén csak királyokat temettek el.(KK I.2:10) A sír díszítését a Tóra tiltotta, de a második templom idején, görög hatásra már megjelennek szerényebb díszítő elemek.

Kr.e.II. századtól követhetjük nyomon a csontok tárolására használt egyéni urnákat. A cserépből, fából vagy mészkőből készült ládikók hossza általában egy lábszárcsont hosszának felelt meg, magassága pedig a koponya méretéhez igazodott. Sok feliratozott volt. Héber, arámi, görög vagy többnyelvű szöveg látható rajtuk (3) Az osszáriumok felirata rendkívűl tömör volt: csak egyetlen szóból áll, vagy az elhunyt nevét, apja nevét, esetleg valamilyen tulajdonságát tünteti fel.

Az osszáriumokban talált csontok sokat elmesélnek Jeruzsálem lakóinak életéről, és haláluk neméről. Egy Jeruzsálemtől északra fekvő, a Kr.e I. és K.u. I. századból való sírban harmincöt személy csontvázát tárták fel. Sokan közülük harcokban (4), tűzvészben, erőszakos halállal haltak, de egy kivégzett személy csontjait tartalmazó osszárimot is találtak. A héber felirat szerint Hagkol fia Yehohanan csontjait tartalmazta. A huszonöt-huszonnyolc év körüli férfi kemény szájpadlás-hasadékkal és aszimmetrikusan nyomott koponyával (az egyik oldalon a homlok, a másikon a nyakszirti rész dudorodik ki ) született, ami az anya vírusos fertőzésére vagy a nehéz szülésre vezethető vissza. Mintha Ézsaiás szavaiból született volna. “Miképpen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja… Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegségek ismerője..”

Ennyi trauma mellett még elrettentő halált is halt, K.u.7 körül. Yehohanant, Hagkol fiát keresztre feszítették A férfi jobb sarokcsontján oldalról egy 11,5 cm.-es vasszeg hatolt át. A szeg hegye behajtott, ami arra enged következtetni, hogy a beverésekor egy keménységbe, fában található görcsbe ütközött. Ez megnehezítette a szeg eltávolítását és, hogy ne roncsolják a lábfejet, a helyén hagyták. A szeg hegyénél olajfából, a behatolási pont és a szeg feje között pedig akácia fából származó rostokat találtak, ami lábtartóra (suppedaneum) utal.Yehohanant vagy olajfából készült keresztre feszítették vagy egyszerűen egy olajfához szegezték. A lábait oldalt az oszlophoz erősítették. Lábszárcsontjait eltörték, ezzel siettetve a halál beálltát. Feje szemmagasságban lehetett, az olajfák nem túl magasak.