Szicília (olaszul Sicilia) a Földközi-tenger legnagyobb szigete, valamint Olaszország közigazgatásilag legkiterjedtebb régiója. Területe 25 700 négyzetkilométer, lakosainak száma kb. 5 millió fő.
Szigetek és vulkánok:
Olaszország Calabria tartományától a Messinai-szoros választja el kelet felől. A szigeten található Európa leghatalmasabb tűzhányója, az Etna (3370 m). A vulkán nem fekszik messze Catania városától. Igen aktív, gyakori kitörések jellemzik.
Szicíliához tartoznak a tőle északra fekvő Lipari-szigetek (más néven: Éoli-szigetek, Ustica szigete északnyugati irányban, a nyugati partokhoz közeli Egadi-szigetcsoport és Pantelleria szigete, valamint a délnyugati irányban húzódó Pelagie-szigetek (Málta és a tuniszi partok közt félúton). A térségben az Etnán kívül vulkáni eredetűek a Lipari-szigetek, Ustica, valamint Pantelleria szigete is. Az itt található vulkánok közül több még ma is működik: ilyen a Stromboli és a Vulcano.
Szicília híres művészetéről, számos költő és író született itt. A helyi műveltség korai képviselője volt a Szicíliai Iskola a tizenharmadik század elején, amely amellett, hogy mércét állított fel a későbbi generációk számára, számos költőnek adott ösztönzést a következő századok során.
Notóban és Ragusában a barokk építészet szép példáit csodálhatjuk meg, melyeket a helyi vörös homokkőbe véstek. Tetszetős kerámiáiról ismert Caltagirone városa. Az olasz opera egyik jelentős képviselője a sziget fővárosa, Palermo: a Teatro Massimo az egyik legnagyobb színház Európában.
Szicília két neves népszokásról is ismert, amelyek a szigetet ért erős normann hatásokban gyökereznek. A szamárkordékat díszítő, bonyolult ábrák normann romantikus költemények, köztük a Roland-ének jeleneteit ábrázolják. Ugyanezeket a történeteket mesélik el a hagyományos bábszínházak is, ahol fából, kézzel gyártott marionett-bábukat használnak.
Gyönyörű és ősi építmények egész sorát csodálhatja meg a szigetre látogató turista. A szigeten számos helyen föllelhetjük az ókori szicíliai művészet csodálatos alkotásait, valamint a korabeli világban élenjáró építészeti és urbanisztikai megoldásokat (például a vízvezetékek megépítésénél alkalmazott fejlett mérnöki tudomány, római patrícius-villák, szobrok, mozaikok). A helyi ismeretek tovább bővültek a bizánci időszakban, majd a középkor során. A 11. századtól a 12. századig, a királyság első évtizedeinek korára jellemző, hogy az alkotások szinte kizárólag a király udvar megrendelésére jöttek létre. A Hauteville-dinasztia építette (pápai legátusi cím alapján) a sziget csodálatos katedrálisait, amik a Közép-Itáliából származó új építészeti térrendszerek alkalmazását ötvözik az arab stílusú díszítéssel, a bizánci mozaikművészettel és az apuliai román szobrászattal.