PÁTZAY PÁLszobra:Raoul Wallenberg svéd diplomata 1944. július 9-én érkezett Budapestre, amikor a zsidó lakosságot a deportálások fenyegették. Wallenberg saját életét is kockára téve Svédország nevében számos védő-útlevelet adott ki zsidó személyeknek, hogy így meneküljenek meg a Holokauszttól. Szálasi októberi hatalomra kerülése után is folytatta embermentő tevékenységét, az Újlipótvárosban számos ún. védett házat, gettót alakított ki, ezzel több tízezer zsidó életét mentette meg a biztos pusztulástól. Mentőakcióját a Duna-partra kísért zsidók esetében is folytatta, akiket az utolsó pillanatban szabadított meg a nyilasok karmai közül. Raoul Wallenberg a jutalmat a fővárosba érkező szovjet csapatoktól kapta meg, akik életmentő munkásságáért letartóztatták, amelyben szerepe volt Malinovszkij szovjet marsallnak is. A svéd diplomata 1945. január 17-én Budapestről rejtélyes körülmények között eltűnt, autóját kirabolták. Egy rádióban felolvastatott márciusi sajtóközlemény szerint Wallenberget Debrecenbe menet a nyilasok meggyilkolták, a történeti kutatás szerint azonban valójában a Szovjetunióba hurcolták. Halálának pontos időpontja nem tisztázott, egyes vélemények szerint 1947-ben halt meg a lubjankai börtönben (a titkosrendőrség székháza), Szolzsenyicin azt állítja, hogy ő a Szovjetunióban még találkozott vele.

Fel sem avatták, máris ledöntötték
A Wallenberg-emlékmű kivitelezési munkálatai 1948 novemberében fejeződtek be. A Wallenberg Bizottság ekkor újabb beadványt intézett a fővároshoz. 1948. november 10-én kelt levelében azt kérte a Polgármesteri Hivataltól, hogy az emlékmű felavatását 1949. január 17-ére időzítsék, a svéd nagykövetség által védett menedékházak felszabadulásának negyedik évfordulójára. A hivatal pénztelenségre hivatkozva a kérést elutasította, az új évben azonban mégis találtak költségvetési forrást az emlékmű felállítására. 1949 februárjában bízta meg a hivatal a Fővárosi Emlékmű Felügyelőséget azzal, hogy intézkedjék a szobor odaszállításával kapcsolatban, a felállítást márciustól meg is kezdték. Az avatási ceremóniát április 9-ére, vasárnapra tervezték, a később kiadott hivatalos verzió szerint azonban ezt elhalasztották, arra hivatkozva, hogy a munkálatokat még nem sikerült befejezni. Az avatásra már készülődtek az értelmiségiek, a zsidó túlélők és a svéd küldöttek. Vasárnap reggel azonban hidegzuhanyként érte őket, amit a Szent István parkban tapasztaltak: a Wallenberg-emlékmű egyetlen éjszaka alatt szőrén-szálán eltűnt. Valójában hajnalra politikai okokból ledöntötték, mielőtt még felavathatták volna.