A nagyközség első temetője az 1790-ben leégett Szent Ilona templom vélelmezett helyének közelében, a jelenlegi Jézus Szíve plébánia körül lehetett. Az egyre nagyobbodó település központi helye azonban nem bizonyult megfelelőnek és elégségesnek, ezért a mai Szent Antal temetőt nyitották meg. A 18. század végén már ott temetkeztek, máig fennmaradt a temetőkápolna mellett álló ódon feszület, kőbe vésett írása szerint "Ezen képet csináltotta két részrül Csorna mezőváros 1799".

A település lélekszáma 1880-ban már öt és félezret számlál, a temető területe kevésnek bizonyul. A századfordulón a község északi részén jókora részt hasítanak ki a községi mezőségből. Itt létesült az Őrangyal-, köznevén új temető. A Szent Antal temető a gazdasági élet fellendülésével, mindinkább beékelődik a község fejlődésébe, útját állja a terjeszkedésnek.

Ezeket a gondolatokat terjesztette elő az egyházközségi képviselőtestület 1940 tavaszi ülésén dr. Kokas Lajos, a helyi kórház igazgatója, egészségügyi főtanácsos. Nézete szerint, ahogyan az elődök megváltoztatták addigi temetőjük helyét, a "Szent Antal temetőt is az élet szolgálatába kell állítani".

A nagy felháborodást és tiltakozást kiváltó érvelése nem jelentett kevesebbet, mint a temető megszüntetését. Javaslata szerint a mintegy öt kat. holdnyi területen harminc darab 160 négyszögöles házhely beépítésére lenne mód.

A község lakossága azonban ellenállt. Népszavazás kiírása nélkül is ragaszkodott régi temetőjéhez, okos érveléssel rámutattak, hogy a temető közelében lévő téglagyár a további területi fejlesztést amúgy sem tenné lehetővé, de még ha betelne is a temető, maradjon meg kegyeleti helyként. Így történt.

A kápolna építéstörténete feltáratlan. Felszentelésére, vagy megáldására nincs adatunk. A közelmúltban megújított neogótikus épület érdekessége a bejáratot övező dúsan tagozott párkány alatti 2-2 herma. Szárnyasoltára ugyancsak neogótikus, középütt Páduai Szent Antal, szélről Szent Péter és Szent Pál szobra.