Története

A hitújítás korából nincs adat arra, hogy Csornán működtek volna evangélikus reformátorok.

A gyülekezet építése nem lelkészi, hanem világi szervezésben indult meg. Payr Gusztáv bádogosmester - Hérints Lajos farádi esperes lelkész segítségével - évek óta önállóan szervezte a gyülekezet életet.

Az esperes 1926. január 31-ére hívta össze a csornai polgári fiúiskolába a gyülekezetet annak megbeszélésére, hogy milyen körülmények között lehetne protestáns istentiszteleteket tartani a településen. A jelenlévők vállalták, hogy gyűjtést rendeznek egy harmónium beszerzésének költségeire. Az iskola igazgatója, Mittl Ferenc, pedig hozzájárult, hogy az intézmény egy termében tarthassa a gyülekezet istentiszteleteit. Megválasztották a presbitériumot. Ez időtől beszélhetünk a csornai Evangélikus Keresztyén Egyházközség megalakulásáról.

A gyülekezet életének fontos állomása az önálló templom felépítésének szándéka. Nagyarányú, ismételt gyűjtésbe fogtak Kapi Béla dunántúli püspök, illetve a világi hatóság engedélyével. A Sopron vármegyei alispán 1926. decemberében kiadott engedélye szerint a gyűjtés hat hónapon át tarthatott, kiterjedhetett az ország egész területére, beleértve a fővárost is. Az egyik gyűjtőkönyv tanúsága szerint az adakozás mértéke 10 fillértől 5 pengőig terjedt.

A mezőváros vezetése hosszas huzavona után sem engedett át templomépítés céljára megfelelő telket, a gyülekezet kénytelen volt a település déli szélén vásárolni egyet. Az új templom alapkövét ünnepélyes keretek között 1929. október 6-án helyezték el. A gyülekezet a templomépítés érdekében is készen volt nagy áldozatokra. Annak ellenére, hogy jelentősen eladósodtak, a templomot rövid idő alatt sikerült felépíteni. A templomot Kapi Béla püspök szentelte fel 1930. június 9-én. (A felszentelés napjára a templomot ábrázoló kitűzőt készíttettek).

Önálló missziói segédlelkészt csak 1934-ben kapott a gyülekezet, ekkor szakadt el Farádtól, és alakulhatott meg a Csorna-Kapuvári Missziói Egyházközség. Rác lelkészt Nagy Gyula követte 1937-ben, ő szervezte meg 1943-ban a rövid életű evangélikus elemi iskolai oktatást a jelenlegi gyülekezeti teremben. Az anyagiakban is erősödő egyházközség 1949-ben telket tudott vásárolni lelkészlakás építése céljából. Hosszas vita után végül mégsem épült meg, hanem a templom melletti házban kialakított két lakás egyikét vásárolták meg parókia céljára, amely azóta is aszerint működik. Az első, mindmáig leghosszabb ideig 1949 és 1983 között szolgáló parókus lelkész Hubert István volt. Magassy Sándor (1983 - 1995) főként az ifjúság körében végzett szolgálatával erősítette az egyházi életet, építette ki a kapcsolatot a gyülekezet és a hollandiai Heumen református egyházközség között, és intézte a templom felújítását. Távozását követően egy évig Zámolyi Gyula nyugalmazott mosonmagyaróvári lelkész pásztorolta a gyülekezetet, majd őt követte Tubán József, először kihelyezett segédlelkészként (1996-2001), majd 2002-től napjainkig megválasztott parókusként.