Máriapócsi kegytemplom híres búcsújáró hely, amely 1696-ban vált ismertté a könnyező Szűz Mária révén, amikor egy liturgia alatt a pici pócsi fatemplomban a hívek arra figyeltek fel, hogy könnyezik a Szűz anya képe. Nehéz helyzetben volt ezidőtájt az ország. A délvidéken még törökök dúltak, Pócs körül meg éppen a kuruc hadak ütötték fel táborukat, a haza függetlenségért hadba szállva.

A jelenlegi díszes, barokk pócsi templom-épület helyén egyszerű kis fatemplom állt még a 17. század végén is.
1696-ban azonban egy liturgia alatt a templomban ájtatoskodó görög katolikus hívek könnyezni látták a pócsi kis fatemplom Mária képét. A kép könnyezése e naptól kezdve 14 napon át szüntelenül könnyezett, azután megszakításokkal december 8-ig folyt a könnyezés. E csodálatos könnyhullatás híre elterjedt Bécsig, I. Lipót királyig, aki nejének kívánságára a csodás pócsi képet Bécsbe vitetni rendelte. A szent képről azonban bécsi útja során Bárcán, Kassa közelében való útközbeni pihenő idején egy ügyes festő három másolatot készített. E másolatok egyike a kassai Jézus-társasági templomba került; a másik a Sáros megyei kisfalusi kápolnába; a harmadik pedig visszakerült Pócsra.

E pócsi képmás nemsokára csodás jótéteménnyel kárpótolta az eredetit: 1715. augusztus 1-jén, 2-án és 5-én Szűz Mária e képe is könnyezett. A szemtanúk elmondásait bizottság vizsgálta meg, és megállapították, hogy Szűz Mária csodás könnyei másodszor is megszentelt hellyé tették a templomot. Az eredeti Mária-képről készült másolat 1905 decemberében könnyezett másodszor is, megszakításokkal egy egész hónapon át. A könnyezés megtörténtét egy vegyes, egyházi és világi bizottság ellenőrizte, megállapítva a könnyhullás valódiságát.
A Pócsra zarándokoló hívek egyre nagyobb sokaságához már kicsinek bizonyult a meglévő kicsi fatemplom. Szükségessé vált egy nagyobb templom építése. A templom építését Bizánczy Gennadius György, a bazilita szerzetesek fő elöljárója saját megtakarított pénzéből kezdte meg, majd Oslanszky Mihály Mánuel folytatta az építést, s kezdte el a kolostor építését is. Az építkezést 1756-ban fejezték be, azonban a két torony csak jóval később, 1856-ban készült el. A templomot 1946-ban kivül-belül felújították, majd 1946. szeptember 8-án került sor a templom megáldására és a kegykép áthelyezésére az első könnyezés 250. évfordulóján, sok ezer zarándok jelenlétében.

1948-ban, két év elteltével a máriapócsi kegytemplomnak XII. Pius pápa a basilica minor címet adományozta.