A történelmi okmányok szerint IV. Béla király 1249-ben a hatvani Premontrei Rendnek adományozta Besnyő népes községet. Ez a török időkben teljesen elpusztult, a vidék lakatlanná, a temploma is rommá vált.

Az 1750-es években a vidék grófja, gróf Grassalkovich Antal volt, az ország leggazdagabb urainak egyike. Egészen Bajáig az övé volt az ország középső része. Istenfélő katolikus ember volt, külön pápai engedéllyel az utazásain egy hordozható oltárnál vehetett részt szentmisén.

A gróf háromszor nősült, első felesége Láng Erzsébet ö. Bajthay Istvánné, hétévi házasság után 1729-ben meghalt. Újra megnősült, a felesége Klobusitzky Krisztina, négy leány és 1 fiú-gyermekkel, a későbbi II. Antallal örvendeztette meg (Ignác, a másik fiú, csecsemőként meghalt.) 7 évi házasság után (1731-38) ez a felesége is meghalt. - A harmadik felsége Klobusitzky Terézia szintén 7 évi házasság után halálosan megbetegedett. Ekkor fogadalmat tett, hogy ha felgyógyul a felesége, akkor egy templomot épít a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Az asszony meggyógyult, de ő nem építette meg a templomot.

Az Isten-tiszteletnek a rendes módja az, hogy megtartjuk az Ő parancsait, az irgalmasság cselekedeteit gyakoroljuk az embertársainkkal, és testi és lelki önmegtagadásokat gyakorolunk. A rendkívüli módja a fogadalomtétel. A fogadalom nem más, mint egy nem kötelező jócselekedet ígérése a Jóistennek, bűn terhe mellett. Tehát meg kell gondolni a fogadalomtétel előtt, hogy teljesíthető lesz-e, mert ha nem fogja a fogadalom-tevő teljesíteni, akkor nem Isten-tisztelet, hanem Isten-gyalázat lesz ez a cselekedete, ami nem kívánt következményekkel jár: ugyanúgy megbántjuk vele a Jóistent, mintha a tíz parancsolatnak bármelyik parancsolatát nem tartanánk meg.

Kérdezték a grófot, hogy miért nem teljesíti a fogadalmát? - Ő azt válaszolta: "Nem tudom, Isten hová akarja ezt a templomot!"
Egy alkalommal 1758-ban a hatvani birtokuk felől jöttek a négylovas hintójukkal, amikor a lovak megbokrosodtak és elragadták a kocsit. Az utasok életveszélybe kerültek; az országút akkor is ugyanott vezetett, ahol a mostani 3-as út, csak a ăbesnyői kanyarÓ sokkal élesebb volt. Az életveszélyben Istenhez fohászkodtak, és ekkor, váratlanul a lovak megálltak. Boldogan szálltak ki a hintóból, és akkor megpillantották jobb kéz felől egy fákkal benőtt templomromot. Itt lesz az új templom, határozta el magát a gróf.

Olaszországban, Rómától kb. 200 km-re, az Adriai tenger közelében van Loreto, ahol Szűzmária Názáreti háza van egy bazilikában. A Szentföldön, Názáretben a zarándokok nagy tiszteletben részesítették Szűz Mária házát, de az iszlám hódítások következtében félő volt, hogy az a mohamedánok kezére kerül. Ekkor, 1294-ben egy nagyon gazdag Angyal nevű család elhatározta, hogy szétszedeti és biztonságos helyen ismét felépítteti ezt a házat, így hajón került el a Szentföldről. Később ezt a nép úgy emlegette, hogy angyalok hozták az üdvözítő házát Loreto-ba.

Csak a nagyon gazdag emberek engedhették meg maguknak, hogy oda zarándokoljanak a Szenthajlékhoz (pl. Pázmány Péter bíboros, prímás 1632-ben, II. Rákóczi Ferenc, még 18 évesen, 1693-ban.), ezért a buzgó és gazdag főurak a saját földjükön felépítették ennek a pontos mását, a történelmi Magyarországon összesen 22 loretói kápolnát létesítettek! A kegyszobor-másolatot hozzáérintették - hiteles körülmények között - az eredeti kegyszoborhoz, és így a szegény nép is ugyanolyan lelki élményben részesülhetett, ha a "másolat" kegyhelyet látogatta meg. Grassalkovich gróf is úgy határozott, hogy ez a templom Loreto-kápolna lesz. Kérésére két stájerországi kapucinus atya gyalog meghozta a kegyszobor másolatot, amit most az oltáron tisztelhetünk. Ismereteink szerint cédrusfából készült (az eredetihez hasonlóan), ami idővel megfeketedik. Az olaszországi szobor is öltöztetett szobor, ez is annak készült és jelenleg is díszes ruhával van felöltöztetve.

A gróf elhatározásának megfelelően hamarosan elkezdődött az építkezés, előbb azonban a romokat kellett elbontani. Az építkezésen dolgozó Fidler János gödöllői kőműves-segéd álmot látott. Álmában egy szép nő megjelent neki és azt mondta: ăHa a templom romjai közt, ott, ahol hajdan a főoltár állott, ásni fogsz, valami szép tárgyat találsz.Ó Másnap, 1759. április. 19-én ebédszünetben, az isaszegi Tóth Márton napszámossal a mondott helyen kutatni kezdtek. Két ásónyom mélyen (50-60 cm-re) egy nagy kőlapot találtak. A kőlapot fölfeszítve a kezébe akadt valami Fidler Jánosnak, azt odaadta a társának Tóth Mártonnak, mondván, találtam valamit, de nem tudom mi az! Lepucolva róla a földet, hát egy szép kis Szűzmária szobor került elő.
A szobrot hamarosan a grófnak adták, aki nagyon megörült neki. Égi jelnek vette, hogy íme ő ide választotta a templom helyét, és ez a Jóistennek bizonyára kedves. (Egyébként az elmúlt 1000 év alatt ő volt az egyetlen magyar főúr, aki 33 templomot épített, vagy újított fel teljesen!) A kis szobor elefántcsontból készült, 11 cm magas és 4 cm széles. Valószínűleg a 12. században készült, francia, olasz, de lehetséges, hogy magyar művész munkája. A gróf a családi ékszerekből koronát készíttetett a Kis Jézusnak és a Szűz Máriának, drágakövekből övet is rakatott a szoborra. Kristályüveg mögé, külön kis ezüst házikóba záratta, aminek hátlapjára a megtalálás körülményei vannak rávésve. Mindezt elmondta a jó-barátjának, gróf Migazzi Kristóf bíboros érseknek, Vác megbízott püspökének, aki a körülményeket alaposan kivizsgálva, megállapította azok valódiságát.
A kápolna hamarosan elkészült (1761. augusztus 14.), a grófné minden szombaton idejött imádkozni. A helybéli lakosok is kezdtek jönni, és megtörténtek az első ima-meghallgatások is. Elsőnek egy gödöllői mészáros nyerte vissza a munkaképességét, aki taglóval ráütött az egyik kezére, mire az megbénult. Idejött, imádkozott, és utána ismét tudott dolgozni.
Az egyre több embernek kicsi lett a kápolna (a mostani szentély). A gróf úgy határozott, hogy megnöveli a templomot, de az erősen lejtős terület miatt két részletben kellett azt építeni. Megépült a családi kripta, és a mostani alsó-templom. És e fölé lehetett építeni a templom bővítését, amit egy nyaktaggal kapcsoltak az eredeti Loreto kápolnához, ebben van most a szembemiséző oltár. A templomot 1771. március 17.-én szentelték fel.
A templom mellé a hatvani kapucinusokat telepítette le, gróf Migazzi Kristóf bíboros váci püspök segítségével. Az akkor nagyon szigorú szegénységi szabályaik miatt nem lehetett vagyonuk, de a gróf - gyakorlati ember lévén - tudta, hogy az anyagi kiadásokat is kell valamiből fedezni. Úgy határozott, hogy földbirtokot is ajándékoz a kapucinusoknak, akik azonban ezt nem fogadhatták el. Végül Migazzi segítségével olyan megállapodás született, hogy örök időkre vállalta ő - és a leszármazottai, örökösei nevében is - a rend ellátását. Kiérdemesült, megbízható jobbágyokat telepített le a ma is ăHétház utcánakÓ nevezett szomszédos utcában, ahol megépítette a takaros házakat, itt mindenkinek kötelességévé tette a kapucinusoknak való segítő munkát. Minden házhoz tartozott istálló és vendégszoba, hogy az érkező zarándokokat el tudják szállásolni.

A kegyhely híre egyre terjedt, sok ima-meghallgatás történt, amit az oltár háta-mögött látható sok kis ezüst szív (offer - fogadalmi tárgy) is mutat. A 20. században Máriabesnyő az ország második leglátogatottabb Mária-kegyhelyévé vált. A kapucinus rend 1912-ben, majd 1942-ben felújította a templomot, csak 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatásakor voltak kénytelenek elhagyni azt. 1989. augusztus 15-én térhettek vissza a nagyon megfogyatkozott, és elöregedett kapucinusok. Máriabesnyőn kívül Budán a Fő utcában, Móron és Tatán telepedtek meg az erősen lepusztult egykori épületeikbe. Az épületek fizikai helyreállítása még mindig egyszerűbb, mint az elvilágiasodott, ateistaként nevelt világban a rendi ăutánpótlástÓ biztosítani. A létszámproblémák miatt a máriabesnyői kapucinusok kénytelenek voltak átmenetileg, bizonytalan időre elhagyni Máriabesnyőt, így azt 2002 óta a - a váci püspök irányítása alatt - világi plébános, Gáspár István vezeti.

Forrás: Máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilika honlapja.