A vár nevével első ízben III. István 1162-ben kelt oklevelében találkozunk. Eszerint III. István egy Farkas nevű soproni várjobbágynak Kecölben, Vicán és Velemben réteket és malmokat adományozott, mivel "azt a várat, amelyet közönségesen Kapunak neveznek" (castrum illud quod vulgariter Copuu dicitur) a király hűségén megtartotta.

1387. május 17-én Semptén kelt oklevelében Zsigmond király utasította a győri káptalant, hogy Kanizsai János fiait iktassa be Kapu várának és tartozékainak birtokába, mivel azt nékik adományozta " falvaival, adóival, egyházainak patronátusságával, művelt és műveletlen földjeivel, rétjeivel, legelőivel, erdeivel, ligeteivel, vizeivel, halaival, malmaival, gázlóival és egyéb más alkalmatosságaival egyetemben". A vár ezzel megszűnt királyi birtok lenni. A várhoz egy 1492-ben készült összeírás szerint a következő helységek tartoztak: Beled, Kecöl, Pápóc, Szil mezőváros, Bodonhely, Szentmihályi, Ikrény, Barbacs, Sárkány, Bogyoszló, Tamási, Babót, Hidász, Vitnyéd, Szergény, Szentmiklós, Süttör, Hegykő, Homok, Széplak, Csepreg mezőváros, Lövő, Horpács, Iván, Csapod, Újkér és Keresztur mezőváros.

1549-ben a vár építésén olasz mesterek dolgoztak. 1552-ben Bernát mester, 1571-ben pedig Pietro Orsolino tevékenykedett a vár megerősítésén.

.

1703-ban kitört a Rákóczi-szabadságharc, a Rábaköz hadszíntérré vált. A mindennapossá váló csatározásokról Grubacsevics Ferenc tiszttartó rendszeresen tájékoztatta a Kismartonban tartózkodó Eszterházy Pál nádort:
"…a Kurutzság annyira el szaporodott, hogy akár vizen, akár mezőn akár erdőn embernek keviss maradása vagyon… Kuruczok falurul falura szüntelenül járnak, a napokban Török István Úr katonáj és Szalla vármegye hajduj bé jüttek a Rába között, s Vittnyéd felj mind a két Rábán az hidakat tövibül le vagdolták fáit el egettik, annak utána bé jüttek városra [Kapuvárra], vár előtt lévő házoktúl bé puskásztak egy darabik, ugyan egy hajdujuk el és esett, annak utána el mentek".