Veszprémi história - A város történelmének összefoglalása

Veszprém a Dunántúl közepén a Bakony és a Balaton-felvidék találkozásánál fekszik. Városunk eredete a népvándorlás koráig, a VIII. századig vezethető vissza. Az avarok, a szlávok után a honfoglaló magyarság telepedett meg az akkorra már valószínűleg erősségnek számító Veszprémben.

Városunk neve szláv eredetű személynévből alakult, ám a kutatók még a mai napig nem tisztázták, hogy a Morva Birodalom egyik csapatvezérétől, vagy Szent István király lengyel származású unokaöccsétől ered.

A magyar honfoglalás idején a Dunántúlnak ezt a területét a fejedelmi család vette birtokba, s Veszprém - ahol a Várhegyen már korábbi település nyomai is fellelhetők - az Árpád-ház birtoka lett. A fejedelmi szállásterületet a többi törzs (Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi és a csatlakozott kabarok) gyűrűje, valamint jórészt lakatlan, de katonailag ellenőrzött gyepű (határsáv) védte. A honfoglalók első nemzedékeinek sírjait Veszprém megyében Bakonyszombathely, Badacsonytomaj, Balatonakali, Csabrendek, Csikvánd, Felsőörs, Gic, Hegymagas, Lovászpatona, Mencshely, Nagyvázsony, Paloznak, Sümeg, Szentbékkálla és Veszprém területéről ismerjük.

A magyar seregek európai rabló hadjáratait, portyázásait a nyugaton (955) és keleten (970) elszenvedett katonai vereségek szüntették meg. Ezután Géza nagyfejedelem (972-997) és Szent István király (1001-1038) uralkodása alatt formálódott ki a keresztény, feudális magyar állam. Békét kötöttek szomszédaikkal, leszámoltak belső ellenfeleikkel, majd az országot megyékre osztották. A megyék ura a király lett. Nevében és távollétében az ispán szedette be katonái segítségével az adót, biztosíttatta a különböző szolgáltatások teljesítését és ügyelt az új törvények betartására. A közel 160 faluból álló Veszprém megye kétharmada tartozott közvetlenül a király alá, míg a megye egyharmada királyi adományozás révén lett hűbérbirtok. Veszprém megye Árpád-kori hűbérurai a következők voltak: Ajka, Dém, Lőrinte, Pápa, Salamon, Szalók, Tomaj és Vázsony családja, a veszprémi püspökség (1001), a veszprémi káptalan (XI. század vége), a somlóvásárhelyi és a Veszprém-völgyi apácakolostor (XI. század eleje), a bakonybéli (XI. század eleje) és a tihanyi (1055) apátság. Okleveles adatok szerint Veszprém város Székesfehérvár és Esztergom mellett az államalapítás körüli évtizedekben már "fejedelmi (illetve királyi) szállás- és tartózkodási hely" volt.

A XIII. századi krónikák említik, hogy a várostól nem messze, a sziklás fennsíkon aratott döntő győzelmet István, az ifjú király a lázadó pogány herceg, Koppány felett. Bizonyos, hogy 1001-től kezdve a megye székhelye a veszprémi várhegy északi felén volt, innen irányították a megyét, valamint a Fejér, Kolon (a későbbi Zala), Visegrád (a későbbi Pest-Pilis) megyékre is kiterjedő veszprémi püspökséget. A megyeszékhelyet valószínűleg már a legkorábbi időkben is árokkal, sánccal és az arra épült cölöpsorral, sövényfallal védhették. Az Árpád-ház uralkodása alatt alapították Veszprém első templomait, melyeket a kora keresztény egyház szentjeiről neveztek el: Szent Györgyről és Szent Mihályról. A Szent György templom, melynek romjai még ma is láthatók, régebben épült, mint a székesegyház. Itt őrizték vértanú, Szent György fejereklyéjét. Még ma is olvasható a templom megkopott küszöbén a zarándokokat figyelmeztető felirat: IN LIMIE NO SEDETO (A KÜSZÖBRE NE ÜLJETEK). I. Szent István fiatalon meghalt egyetlen fia, Szent Imre herceg a legenda szerint itt tette szüzességi fogadalmát.

A veszprémi püspökség alapítását 1000-ben a ravennai zsinaton hagyták jóvá, s 1009-ben királyi oklevélben rögzítették birtokainak határát. Joghatósága öt királyi megyére, csaknem az egész Dunántúlra kiterjedt. A székesegyházat, melyet I. István felesége, a bajor származású Gizella királyné alapított és szerelt fel, Magyarország első és legrégibb püspöki székesegyházaként emlegetik az oklevelek. A magyar királynék Veszprém székesegyházának örökös kegyurai lettek. A szentélyben állt a trónszékük, koronájukat a székesegyház kincstárában őrizték. Mindez a veszprémi püspökök számára számos kiváltság forrása lett. Őket illette a királynék koronázásának előjoga, s viselték a királyné kancelláriájának hivatalát. Veszprém határában, ugyancsak a Séd partján alapította 1020. körül István király fia, Imre herceg bizánci felesége, valamint kísérete részére a Veszprém-völgyi görög apácamonostort. Ennek görög nyelvű alapítólevele egy 1109-ben keltezett oklevélmásolatban maradt fenn. A hagyomány szerint az itt készült koronázási palást gazdag hímzésén Gizella királyné is dolgozott.