Eger (latinul: Agria) Heves megye székhelye, Észak-Magyarország második legnépesebb, és egyik legszebb történelmi városa. Jelentős oktatási és kulturális központ számos világhírű múzeummal és műemlékkel, melyek közül kiemelkedő az egri vár. Az egri borvidék központjaként a legjelentősebb magyar bortermelők közé tartozik.
A korai középkorban német, avar és szláv törzsek éltek itt; a területet a 10. század elején már a honfoglaló magyarság első nemzedéke megszállta. Szent István az 1009 előtt szervezett tíz püspökség egyikének székhelyévé tette. IV. Béla 1248-ban kővár építésére adott engedélyt, a tatárjárást követően. Mátyás király uralkodása alatt Bekensloer János püspök gótikus stílusban átépíttette a várban álló püspöki palotát; az épület romjai ma is láthatók.
Magyarország három részre szakadása idején Eger fontos végvár lett. Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt a vár 1552-ben visszaverte egy nagy török sereg támadását. Az ostrom történetét az olvasók leginkább Gárdonyi Géza Egri csillagok című, népszerű regényéből ismerhetik. 1596-ban a török újra megostromolta Egert, amit a körülbelül hétezer fős védősereg mintegy három hetes ellenállás után feladott. A város 91 éven át, 1687-ig volt az Oszmán Birodalom része, mint egy több szandzsákot magába foglaló vilajet székhelye. A keresztény csapatok 1687. december 17-én foglalták vissza a várost. 1705-ben a II. Rákóczi Ferenc pártján álló Telekessy István püspök papnevelő intézetet alapított. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1703-tól 1711-ig Eger volt a felszabadult országrész központja.
A 18. század a virágzás, a fellendülés időszaka volt. A ma is látható barokk városképet Eger püspökei alakították ki, főképpen Barkóczy Ferenc és Eszterházy Károly. Itt települt le: Kracker János Lukács, Franz Anton Maulbertsch, Franz Sigrist, Josef Gerl, Fellner Jakab, Fazola Henrik.
A 19. század katasztrófákkal indult: 1800-ban a belváros fele tűzvészben pusztult el, 1801-ben pedig a leomlott vár déli fala. Az uralkodó 1804-ben érseki székhellyé emelte, de egyúttal kivette a főegyházmegyéből a kassai és a szatmári püspökséget. A reformkorban Pyrker László János érsek képtárat hozott létre, és azt 1844-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Pyrker hozta létre Egerben, 1828-ban az első magyar nyelvű tanítóképzőt, és ő építtette Hild József tervei alapján a neoklasszikus stílusú bazilikát, Magyarország második legnagyobb templomát. 1854-ben az érsek 50 000 forintért lemondott földesúri jogáról (a kilenced és a taksa szedéséről), és ezzel Eger felszabadult az egyház gazdasági hatalma alól. 1904-ben nyílt meg Eger első kőszínháza. 1933-ban az országban az elsők között Eger is engedélyt kapott gyógyfürdő építésére.
1968-ban a barokk belvárost védetté nyilvánították. A Bitskey Aladár Uszodát Makovecz Imre tervezte. /Forrás: .Wikipedia/