A legtöbb düledező várunkról maradtak fenn regék, ez alól Márévár sem jelent kivételt. A monda szerint, amíg Máré vár ura, Móré Fülöp háborúba ment, addig a szomszédos várból Miklós gróf gyakran látogatott a feleségéhez. Szerelmük gyümölcse egy kislány lett. A halottnak hitt Móré Fülöp később mégis hazatért, hűtlen feleségét pedig a Márévár pincéjébe záratta, ahol később meghalt. Móré Fülöpné még halála előtt elátkozta a lányát, hogy miért született meg. Az átok alól csak minden 77. évben, pünkösd hajnalán erre járó vadász szabadíthatja meg, aki egymásután megcsókol egy medvét, egy kígyót, és egy varangyos békát – szól a rege. Eddig még ilyen vadász nem akadt, aki a próbatételt teljesíteni tudta volna. Így a várvölgyi szél még néha ma is magával hozza a megátkozott lány sóhajtását...

A várról a legendán kívül ismerünk 1845-ből egy rövid leírást Haas Mihály tollából: „...egy tornya és 3- 4 öl magasságú romjai a legnagyobb erdőségben egy meredek hegycsúcson most is látszanak. Vidékének hajdan igen népesnek kellett lennie, minthogy azon számos arany és ezüstpénz találtatott már.”
Szőnyi Ottó 1912-ben járt a vár udvarában, részletes leírásában említi, hogy az alaktalan kövek között egy faragottat is felfedezett, amely a reneszánsz két díszítő elemét a tojás és levélsort tüntette fel.

Márévár talán magánföldesúri bírtok volt, első birtokosát nem ismerjük. Úgy tűnik, hogy a vele adományozott monostor ezt igazolja. Feltehetőleg a 13. század végi anarchia a család kihalásával visszaszállt a királyra. Márévárát 1316-ban Károly Róbert adományozza Bogár Istvánnak, akinek emlékét egy útvonal máig őrzi. A vár és az uradalom később Bogár öccsének, Gunyának a fiaira szált. Közülük Domokos a várból az őt megillető részt elzálogosítja Becsei Töttösnek és Vesszősnek. Ez hosszas pereskedéseknek kiinduló pontjává lett. A majd 90 évig elhúzódó jogvita azzal zárult, hogy Bátmonostori Töttös László udvari lovag 1433-ban lefizette a zálogösszeget, így egy kézbe került a vár. 1466-ban Töttös László anyagi zavarok közepette szintén zálogba veti az erősséget Várdai István kalocsai érseknek. A család itteni birtokosai közül kiemeljük Váradi Ferencet, aki 1500 és 1505 között Padovában és Bolognában járt egyetemre. Így nem lehet véletlen, hogy a Márévár reneszánsz átépítésének eszmei irányítója is ő lett. 1526-körül Váradi Mihály, amíg testvére a mohácsi csatában volt birtokba veszi a várat, és 1000 aranyát ellopja. Váradi Jánosné Bakics Pál szerb menekült vajda segítségével visszafoglalja az erődítményt, amelyben 1533-ig tulajdonos. / a vár mondája ezt az időszakot idézheti fel/

A törökök 1543-ban elfoglalják, ezután 72 főnyi őrséget állomásoztatnak itt. A 16. század végére a török előrenyomulás folytán katonailag szerepe lecsökken, majd elhagyják. Ezután omladozni kezd és a természet fokozatosan visszaveszi. Még egy utolsó ostromot azonban meg kell érnie 1956-ban: ekkor a Várvölgyből egy orosz tank a romok mögött meghúzódó „mecseki láthatatlanokra” tüzelt...