A mai középgeneráció többségét annak idején Joseph Barbara és William Hanna szocializálta a tévéképernyők előtt. Ki ne emlékezne például az öblös torkú Maci Lacira (magyar hangja: Vááárhelyi Endre), és levakarhatatlan jobb- pontosabban balkezére, az oktondi kis Bubura? Akik főfoglalkozásként, napi 24 órában csupáncsak azon fáradoztak, hogy elcsenjék a Yellowstone Parkba látogatók elemózsiáját…
Yellowstone - az ökoturisták mekkája Az idegenforgalom szakemberei mostanság igyekeznek differenciálni a turisztika fogalomkörét. Megkülönböztetnek a hagyományos üdülő- vagy tömegturizmus mellett falusi és kulturális turizmust, sőt újabban előszeretettel emlegetik az ökoturizmus fogalmát is. Az utóbbi körébe tartozó világvándorok kíváncsiságát elsősorban természeti környezetünk értékei keltik fel, picit fennköltebben fogalmazva: az utazni vágyó ember nem „feléli” a környezetét, hanem hosszabb-rövidebb időre „belehelyezkedik abba”, s mindezt persze a természeti értékekre gondosan vigyázva teszi. Nos, lehet-e izgalmasabb kaland egy vérbeli ökoturista számára, mint ellátogatni földünk legrégibb nemzeti parkjába?
Yellowstone - az ökoturisták mekkája Az Amerikai Egyesült Államokban található Yellowstone Nemzeti Park közel kilencezer négyzetkilométeres területe három államot is érint: Wyominget, Montanát és Idahót. E vidék a földtörténeti őskorban hatalmas vulkánkitörések helyszíne volt, s a vulkanikus hamu nem csupán Középnyugatot, hanem Mexikó északi felét, sőt a csendes-óceáni partvidék egy részét is beterítette. (A tudósok három nagy kitörésről tudnak, a legutolsó körülbelül 640 000 évvel ezelőtt lehetett, s erejére, nagyságára jellemző, hogy átmeneti klímaváltozást okozott.)
A hatalmas terület emberekben is mérhető történelme bő tízezer esztendővel ezelőtt kezdődött, amikor a bennszülött őslakók vándorlásaik során eljutottak ebbe a régióba is. A rejtélyes Clovis-kultúra indiánjai obszidiánból készítettek fegyvereket, vágó- és szúróeszközöket, melyekből jelentős mennyiség maradt fenn.
Yellowstone - az ökoturisták mekkája 1807-ben egy John Colter nevezetű utazó áthaladt a későbbi park egy részén, s fölfedezett egy geotermikus jelenségekben bővelkedő területet Tower Falls közelében, a mai Yellowstone északkeleti részén. S mivel szerencsésen túlélte a feketeláb indiánokkal folytatott összecsapást, később módjában állt beszámolni erről a kénes és tüzes, „pokolbéli” helyről. Bár nemigen hittek neki, a következő évtizedekben az arra vetődő szőrmevadászok több alkalommal is beszámoltak fortyogó lápról, gőzölgő tavakról, sőt megkövesedett növényekről és állatokról.
Egy 1856-os expedícióról hazatérvén bizonyos Jim Bridger arról mesélt, hogy szökőkútként fellövellő vizeket, színes sziklákat és üveghegyeket látott. Jóllehet legyintettek a történeteire, ám Ferdinand Vandeveer Hayden geológus mégis maga mellé vette Bridgert vezetőnek, amikor 1859-ben kutatótársaival elindult a Felső-Missouri irányába. A Black Hills környékének (a mai Dél-Dakota) átkutatása után a Yellowstone területére jutottak, de a zord időjárás miatt feladták tervüket.
Yellowstone - az ökoturisták mekkája A következő jelentősebb expedíció már a polgárháború befejeződése után, 1869-ben indult, s eljutott a Yellowstone-tóig. A soron következő csapat, Nathaniel Langford vezetésével egy hónapot töltött a területen: botanikai gyűjtéseket végeztek s térképvázlatokat készítettek. Cornelius Hedges iró és jogász, az expedíció tagja javasolta először, hogy e rendkívül érdekes vidéknek nemzeti parki védettséget kellene kapnia, s e tárgyban cikkeket jelentetett meg különböző újságokban. A következő három évben átfogó jelentés készült a Yellowstone-ról, minek hatására az amerikai Kongresszus 1872. márciusa 1-jén kivonta a régiót az elárverezendő területek közül, s Ulysses Simpson Grant aláírta a Yellowstone Nemzeti Parkot létrehozó törvényt. Ezt követően Langfordot nevezték ki a park első szuperintendánsává. Aki öt esztendőn át töltötte be ezt a hivatalt, ám állami pénzek és főleg alkalmazottak nélkül vajmi keveset tehetett a természeti kincsek megóvásáért. Elkeseredésében 1877-ben lemondott a posztjáról. Utódja Philetus Norris lett, aki lelkiismeretesen beutazta a vidéket, s jelentése alapján a Kongresszus résnyire nyitotta pénztárcáját. Őröket alkalmaztak, s felvették a harcot a vadorzók ellen, továbbá utakat építettek, bár az első látogatók, az első „ökoturisták” csak 1883 után érkeztek tömegesen, amikor is a vasút eljutott a park északi bejáratáig.
Yellowstone - az ökoturisták mekkája Az orvvadászat és a természetpusztítás szinte háborítatlanul folytatódott egészen 1886-ig. Ekkor az amerikai hadsereg megépítette a híres tábornokról elnevezett Sheridan-tábort a Mamut-hőforrás közelében, melyet aztán valóságos erőddé fejlesztettek. A park élővilágát és természeti szépségeit megóvó Nemzeti Park Szolgálatot (National Park Service) 1916-ban állították fel. A következő években lázas munka kezdődött, tovább építették az úthálózatot, táborozóhelyeket és látogatóközpontokat hoztak létre. Az 1950-es évekre meredeken felszökött a látogatók száma. A park 1978 óta része a világörökségnek.
Yellowstone - az ökoturisták mekkája A Yellowstone Nemzeti Park területének 96 százaléka Wyoming államban fekszik, s csupán kis része nyúlik át Montanába, illetve Idahóba. A park kiterjedése észak-déli irányban 102, kelet-nyugati irányban 87 km. Területe nagyobb, mint Rhode Island és Deleware államoké együttvéve. A park bő háromnegyed részét erdők borítják, a többi jórészt préri, a folyók és tavak a terület öt százalékát teszik ki. (A Yellowstone-tó 2357 méter tengerszint feletti magasságával és 35 000 hektáros vízfelületével Észak-Amerika legnagyobb magashegyi tava.) Maga a park egy fennsíkon található, amelynek átlagos tengerszint feletti magassága 2400 méter, s minden oldalról a Középső-Sziklás-hegység szegélyezi. A park legmagasabb pontja az Egle Peak (3462 m), a legalacsonyabb a Reese-patak völgye (1610 m). A festői hegyláncok közel háromszáz kisebb-nagyobb zuhatagot rejtenek, s itt található a világ legnagyobb megkövesedett erdeje – köszönhetően a mindent betemető vulkanikus hamunak.
A fennsík folyói két mély kanyont vágtak a vulkanikus tufába. A délen fekvő Lewis-kanyon alján a hasonló nevű folyó kanyarog a Yellowstone-i Nagy-kanyon pedig a bumeráng alakú Snake River-síkság északkeleti végében található.
A Yellowstone-kaldera Észak-Amerika legnagyobb vulkanikus rendszere. A körülbelül 640 ezer évvel ezelőtt bekövetkezett hatalmas vulkánkitörés egy ezer méter mély, s 85 x 45 km átmérőjű krátert szakított a földbe, s e kitörés hozta létre a Lava Creek Tuff nevű geológiai formációt. (A lávarétegek a legjobban a Nagy-kanyonban figyelhetők meg.) A parkban számtalan geotermikus jelenség csodálható meg, köztük a világ legnagyobb működő gejzírje, a Steamboat-gejzír.
Yellowstone - az ökoturisták mekkája A parkban 1700 őshonos fa él, s általában is elmondható, hogy flórája rendkívül változatos. S persze itt élnek a legendás grizzlyk és a feketemedvék, gím- és jávorszarvasok, bölények és vadjuhok. A veszélyeztetett fajok közé tartozik a fehérfejű rétisas, a vándorsólyom és a trombitás hattyú. Reméljük, utóbbiak, hasonlóan például a grizzlykhez, a közeli jövőben kiiratkozhatnak majd e szomorú listáról. Mindenesetre a park alkalmazottjai mindent elkövetnek ennek érdekében, s naponta bizonyítják, hogy az ökoturizmus nem feltétlenül jelent veszélyt a természetre. (A Yellowstone óriási területének alig másfél százalékát kereshetik fel a látogatók.)
A turista nem csupán értékmegőrző, hanem akár értékteremtő is lehet. Az ökoturizmus szolgálhatja a környezeti igényesség elterjesztését, felhívhatja a figyelmet a táj-rehabilitációra, s ösztönözhet a bennünket körülvevő természet megóvására.