Veszkény Magyarország északnyugati részén Kapuvártól keletre, 8 km távolságra helyezkedik el.
Első írásos említése 1265-ből maradt fenn "nobilis de wezeken" alakban. IV. Béla ekkor öt telket adományozott a királyi erdőőrök birtokából Vezekényi Dénesnek, mivel a Morva melletti csatában a királyt védve súlyosan megsebesült. Az Árpád-kori oklevelekben Veszkény, Wezeken, Vezeken, Wezekin formában fordult elő. 1366-ban a győri káptalan előtt a Vezekény család tagjai közös megegyezéssel felosztják egymás között birtokaikat. A XVI. században a határ egyik részét a Vezekény nemzetségből származó Czirákyak, míg a határ másik felét a Csornai család birtokolja. Az utóbbi részt először Enyingi Török Bálint szerzi meg, leszármazottaitól házasság révén 1618-ban Nyári Miklóshoz került. 1624-ben a Cziráky birtokot az Eszterházyak szerzik meg, akik ettől kezdve a falu legnagyobb birtokosai lesznek. 1594-ben - Győr elestekor -a a település is a török pusztítás áldozatává vált. A lakosság a Hanság lápvilágában keresett menedéket. A falu újratelepítése csak 1622 körül indult meg.

A megélhetést az évszázadok során a mezőgazdaság biztosította a falu lakói számára. A 18. században a népesség növekedésével párhuzamosan folyt a művelhető földterületek kiterjesztése. 1768-ban a település lakóinak sikerült előnyös megállapodást kötni a földesúrral az úrbéri terhek csökkentéséről. Mivel megfelelő nagyságú földdel csak kevesen rendelkeztek, a többség mezőgazdasági munkásként, cselédként az Eszterházy uradalomban dolgozott. A szegénység mellett a lakosokat a túlzsúfoltság is sújtotta. Több család lakott egymással egy udvarban, de előfordult, hogy egy szobában több család is szorongott. 1920-ban a hitbizományi földekből 100 házhely kialakítására került sor. 1938-ban a megszüntetett hercegi major épületeinek egy részét lebontották és anyagából a volt cselédek építettek maguknak lakásokat. A fennmaradt majorsági épületekből a második világháború alatt fogolytábort alakítottak ki, ahol orosz és román hadifoglyokat őriztek. 1945-ben sor került a földosztásra, amelynek során 306 földigénylő között 914 kat. hold földet osztottak szét a hercegi birtokból. 1950 és 1953 között a kötelező beszolgáltatás miatt sokan elhagyták földjüket és az iparban kerestek munkát. 1949-ben 20 taggal megalakult a Szabadság Termelőszövetkezet, ami azonban 1956-ban feloszlott. Az újabb TSZ-sítés során 1959-ben alakult meg a Rákóczi Termelőszövetkezet, ami már a lakosság 80%-át tömörítette. 1976-ban Veszkény központtal egyesítik a környező falvak TSZ-eit, Tordosa-menti Termelőszövetkezet néven.
Az iskolai oktatás 1730-tól vált rendszeressé, amikor saját tanítója lett a falunak. 1851-ben megépült az új iskola, amit 1875-ben két tantermesre bővítettek. 1891-től már segédtanítót is alkalmaztak, majd 1903-ban a szűknek bizonyult iskolát újabb tanteremmel bővítették.