Egyházasfalu község Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron–Fertődi kistérségben. A korábbi Egyházasfalu, Dasztifalu és Kisgógánfa községek 1933-ban egyesültek e néven, majd 1950-ben Keresztényt is hozzácsatolták.
A Kisalföld nyugati szélén fekszik. Felszíni vizeit a Metőc patak gyűjti össze. Sopronhorpács, Szakony, Újkér és Nemeskér községekkel határos. Vonattal a Sopron–Szombathely-vasútvonalon érhető el, Sopronnal autóbuszjárat köti össze. Közúton a 84-es főútvonalról közelíthető meg.
Története és mai élete

Keresztény első írásos említése 1264-ben történt, amikor mint a keresztes lovagrend birtokában levő falut említik. Egy 1280-ban kelt oklevélből kitűnik, hogy a templomos lovagoknak Keresztényben rendházuk és templomuk is volt. 1483-ban Mátyás király adó- és vámmentességet adott. A falu a 15. század végén elpusztult. 1500-ban a soproni keresztes lovagok tiltakoztak az ellen, hogy a szomszéd községek szabadon garázdálkodnak az időközben pusztává lett birtokon. A rend a mohácsi vész idején elhagyta Sopront, és a falu a Nádasdyaké lett. Az úrbéri állomány elkülönzése és tagosítása ügyében 1836-ban megindultak a tárgyalások, de csak 1848-ban vezettek eredményre. Az utolsó nagy kolerajárvány 1872-1874 között pusztított. A túlélő keresztényi hívek a falu mellett hálából „Mária neve napja” kápolnát építettek. Azóta minden évben nagy ünnepséggel tartják meg a kápolna búcsúját, amelyre a faluból elszármazottak is nagy számban hazalátogatnak.
Egyházasfalva első okleveles em-lítése 1418-ban „Egházasbazth” néven történt. 1479-ben még a Baszthyak voltak a tulajdonosai, később ebbe a családba nősült be Pászthory Gergely, akinek utódai birtokolták még 1836-ban is a falut.
Dasztifalu 1281-ben szerepelt először „Villa Bozth” néven oklevélben. A 17. század végén az Ebergényi család volt a birtokosa, majd rokonság révén átkerült a Széchenyi család kezébe.
Kisgógánfát 1429-ben „Abulgánbazth” néven említi először oklevél. A 17. században Erdősy Sylvster János evangélikus lelkész, tudós és bibliafordító is birtokos volt itt, egyébként a Nádasdyaké, majd a 18. század végétől a Széchenyieké lett a falu. 1942. április 13-án Tóth Imre tanító mint a KALOT Győr egyházmegyei titkára az azóta már boldoggá avatott báró Altorjai Apor Vilmos győri megyéspüspöktől felhatalmazást kapott népfőiskola szervezésére. Az egyházasfalui KALOT Széche-nyi-népfőiskola 1949. február 19-ig működött. Az egyetlen az országban, ami a KALOT 1946 júliusában történt betiltása után 3 évig folytatta tevékenységét. Érdekesség a falu életében, hogy évente 4 búcsút tartanak: a Szent György templom védőszentjének és felszentelésének ünnepén, továbbá a keresztényi Szent kereszt templom valamint a Mária neve napja fogadalmi kápolna titulusának évfordulóján.