Forrás: http://www.kihagy6atlan.hu/temak/epiteszeticsoda/colosseumavecaesarmorituritesalutant/
Légy üdvözölve Cézár, a halálba menők
köszöntenek! Az ókori római gladiátorok fenti köszöntése mintegy négy és
fél évszázadon keresztül zúdult fel a Colosseum falai közt.
Talán
nem túlzás azt állítani, hogy a Róma történelmi városmagjának részeként
UNESCO-védelemben részesülő Colosseum, minden sportaréna őse. Az
ellipszis alaprajzú épület fénykorában a leghatalmasabb, 50 ezer - más
források szerint 80 ezer - néző befogadására képes színháza volt.
Valahányszor az ember kiszáll a Colosseo metróállomásnál, újra és újra
kényszert érez arra, hogy körbejárja, megcsodálja, bemenjen és
ámuldozzon. A világ elismeréseképpen 2007-ben a "hetek napján" (2007.
július 7-én) a világ hét új csodája közé választották.
„Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha
elpusztul, elpusztul Róma és a világ is.” - írta az óriási
amfiteátrumról Beda Venerabilis, angolszász egyházi író.
Az elliptikus alaprajzú amfiteátrum római
találmány. Maga a szó utal az épület eredetére is, hiszen két, félkör
alapú görög színház „összeillesztése” eredményezi az ellipszis formát.
Az eredetileg Amphiteatrum Flaviumnak
keresztelt Colosseum a Forum Romanum délkeleti végén Vespasianus császár
uralkodása idején épült. Utóda, Titus avatta fel szertartásos ünnepség
keretében, i.sz. 80-ban.
A Colosseum kegyetlen látványosságok
színhelye volt, gladiátorok viadalát, állatküzdelmeket és hajócsatákat
láthattak a nézők. A Colosseum egyik különlegessége a máig megmaradt
csatornarendszere, mely segítségével elárasztották a földszintet és az
így kialakított mesterséges tavon neves tengeri ütközetek
felelevenítésével szórakoztatták a nagyérdeműt.
A
Colosseumot több mint négy és fél évszázadon keresztül használták. Az
1. században több császár is építtetett hozzá kisebb részeket, majd a 3.
században villámcsapások gyújtották fel. Az 5. században 3 földrengés
rongálta tovább az épületet. Az utolsó colosseumi vadászatot 523-ban
rendezték, ezután évszázadokon keresztül elhagyatott volt. A középkorban
házakat és templomokat építettek a belsejében, de erődként is szolgált.
1244-ben IV. Innocent pápa deklarálta, hogy a Colosseum az egyház
tulajdonát képezi. A 14. században a Vatikán és Róma falainak építéséhez
köveket hordtak el belőle. A Colosseum keleti része az 1703-es
földrengésben vált a földdel egyenlővé. Az első régészeti munkálatok
Carlo Lucangeli vezetésével 1790–1812 között folytak, majd VII. Pius
pápa felépíttette a külső téglafalat. Később Giuseppe Valadier
restaurálta az észak-nyugati boltíveket. A teljes terület feltárása
1938–1939-ben zajlott.
Méreteit
tekintve 188 m hosszú, 156 m széles. Magassága 48,5 méter, manapság ez
egy 12-15 emeletes háznak felel meg. Építéséhez mészkőtömböket, tufát és
téglát használtak. A régészek szerint az építkezést négy csoport
végezhette párhuzamosan, mert az egyes részek között árnyalatnyi
különbséget lehet felfedezni. A földszintet dór, az első és második
emeletet jón, a felső szintet pedig korinthoszi oszlopok díszítik. Az
első, második és a harmadik emeleten boltíveket, a negyediken ablakokat
alakítottak ki. A Colosseum tetején 240 gerendát rögzítettek a falba,
amelyek egy hatalmas vászontetőt tartottak. Ez védte a nézőket a
záporoktól és a tűző naptól.
A lépcsőzetesen emelkedő szinteken a
közönség négy, az ellipszis tengelyén elhelyezkedő főbejáraton, valamint
a 76 számozott boltíves bejáraton keresztül jutott be. Az ülések
dőlésszöge 37º volt, ez biztosította azt, hogy a nézőtér bármely
pontjáról ragyogóan lehetett látni az arénát. Az üléssorokat lejárók és
sétálófolyosók tagolták.
A legalsó, küzdőtérhez közelebbi szintek
voltak a császár, a szenátorok és a nemesek számára fenntartott
szektorok, míg a magasabb részen foglaltak helyet a polgárok, fölöttük
pedig a szegényebb rómaiak.
Maga a küzdőtér egy 76x44 méter fával
borított felület volt, amelyet a Monte Mario hegyeiből származó sárga
homokkal borítottak be.
A porondot két helyen lehetett elhagyni: a
nyugati oldalon nyílt a Győztesek ajtaja, amin a gladiátorok és a
vadállatok léptek be a küzdőtérre, míg a keleti részen volt a porta
Libitinensis, amin a holttesteket vitték ki. Az építészek – sajnos
kilétükről nem maradt fenn adat - olyan járat- és felvonórendszert
alakítottak ki, amellyel megoldották a vadállatok színpadra juttatását
közvetlenül a ketreceikből. Amikor a vadállatok az arénában voltak,
védőkerítést vontak köré.
A tervezők zsenialítását dicséri az
ellipszis forma, hiszen így a nézők közelebb tudtak elhelyezkedni a
porondon zajló eseményekhez. Talán nem véletlen, hogy minden azóta épült
aréna, sportpálya szintén ellipszis alakú… Másrészt a porondon küzdő
gladiátorok így nem tudtak a sarkokba visszavonulni, hanem folyamatos
mozgásra és harcra kényszerültek.
A
küzdőtér alatt a játékokat támogató igen komoly és bonyolult földalatti
folyosórendszert alakítottak ki. A kiszolgáló helyiségek is itt kaptak
helyet. A föld alatt találjuk a ludusokat (gladiátoriskolák), a
Spoliariumot (halott gladiátorok kamrái), a Samiariumot (fegyverkovácsok
háza) és a Summum choragiut (díszletek és kellékek háza). Elképesztő és
zseniális tudatosság jellemzi az épületet minden egyes szegletét. A
forma, az elrendezés, a kialakítás, minden egyetlen célt szolgál, a
lehető legtökéletesebben: szórakoztatni a nagyérdeműt. James Boswell,
skót ügyvéd és esszéíró szerint:
„Nehéz megmondani, hogy ennek a fantasztikus építménynek a megdöbbentő nagysága vagy a tökéletessége csodálatraméltóbb-e.”
Kapcsolódó hírek:
Petronas-tornyok - passzió és büszkeség