A mauzóleumot a gyáralapító Zsolnay Vilmos 1900-ban történt elhunyta után fia, Miklós emeltette a gyárral közvetlenül határos magaslaton, ott, ahol egykoron a városi vesztőhely állt. A helyszín azonban nem árnyékos múltja okán vált fontossá a család életében.

A pici dombocska a gyáralapító egyik kedves helye volt, ahol szívesen időzött és szemlélte a lent elterülő gyárat. Zsolnay Vilmos veje, Sikorski Tádé építész tervei alapján 1901-ben kezdtek neki az építkezésnek és a környezet kialakításának. A pécsi Panthenon felépítésében a gyár valamennyi munkása részt vett, a legapróbb részletekig mindent ők maguk készítettek. „Az épület, kőműves, ács, asztalos, lakatos stb. munkálatot a család magával a gyár alkalmazottaival a maga anyagából végezteti s a kápolnán dolgozó munkások többnyire ma is azok, kik még az öregurat híven és szeretettel szolgálták.” – számol be az eseményről az 1901-es Pécsi Napló.

Zsolnay Vilmos érckoporsóját 1913-ban helyezték örök nyugalomra a családi kriptában, őt követte 1919-ben felesége, Bell Terézia is. Rajtuk kívül ma már csak fiúk, Miklós nyugszik itt, a többi családtag földi maradványait, urnáit a vandál pusztítások nyomán igencsak megrongálódott állapotban 1986-ban a pécsi dísztemetőben helyezték örök nyugalomra.

A neoromán épület egy sírkápolnát és alatta egy sírkamrát foglal magában díszes eozin szarkofággal, 32 koporsó-fülkével. A mauzóleum homlokzatát zománcozatlan pirogránit lapokkal burkolták, a félgömb kupolát pedig sötétzöld majolikamázas idomcserepekkel fedték le. A kápolnában eozin oltárt és örökmécsest helyeztek el, a falakat színes csempékkel díszítették. A kerek ablakok üvegei eredetileg a Roth-műhelyben készültek. A mauzóleum belső kupoláján a kék ég, kerubok és aranyló csillagok vigyázzák a halottak álmát. A szecessziós díszítősorok és virágfüzérek pedig utánozhatatlan derűvel árasztják el a teret. A belső teljes plasztikai díszítése Apáti Abt Sándor, a gyár vezető szobrászának műve. A kápolna közepén kékes folyatott mázas, román oszlopos mellvédű opeion nyíláson át a sírboltba lehet letekinteni, amelynek közepén, a templom középpontjában, lépcsős pódiumon Zsolnay Vilmos eozin szarkofágja áll, minden oldalán figurális jelenettel díszítve. Ez az építészeti elrendezés Napóleon párizsi sírjáéval azonos, a fentről lenézők fejet hajtanak az elhunyt előtt, míg a kriptában állók felnéznek a pár lépcsővel megemelt szarkofágra. Aki itt időz, önkéntelenül is megadja a tiszteletet az itt nyugvóknak. Mondják, hogy a téli napfordulókor, amikor a Nap a zeniten áll, a beeső fény feltárja az eozin titkát. Csak résen kell lenni, és talán mi magunk is a titok tudói lehetünk…

A történelem viharai során az épület és környezete jelentős mértékben leromlott, az egyes kerámiaelemeket széthordták. A mauzóleum teljes felújítása – a korábban megújult tetőszerkezetet leszámítva – az Európa Kulturális Fővárosa program részeként történt meg az egykori tervek és fotók alapján.

Forrás: www.vendegvaro.hu