A turai „Schlossberger-kastély" a francia reneszánsz kastélyokra emlékeztető kis remekműve Ybl Miklósnak. A mára már igen rossz állapotú műemlék tetejét eredeti - természetes -- francia pala borítja. Az épület festői hangulatát magas a téglakémények, a kovácsoltvas díszrácsok, a tornyok, a díszbádog csúcsdíszek és a tetőablakok adják meg. A változatos tömegű, festői megjelenésű egyemeletes épület meredek, magas tetőivel, kupoláival a francia reneszánsz kastélyokra emlékeztet. A kastély külső megjelenése az építés óta nem módosult, 1958 óta műemléki védettség alatt áll. Külön figyelmet érdemel: a tetőt borító természetes pala, mely eredeti francia pala; és az épület festőiségét adó magas téglakémények, kovácsoltvas díszrácsok, tornyok, díszbádog csúcsdíszek, tetőablakok.
A főépülethez 2 henger alakú torony és a pálmaház csatlakozik. A déli homlokzathoz csatlakozó a csigalépcső kapott helyet, ezen keresztül lehet megközelíteni az épületet pincétől a padlásig Az északi oldalon lévő torony legtetején az említett szélzászlóban 1883 olvasható, alatta óratorony kőbábokkal határolt terasszal, a földszinten árkádos, kőbabás terasszal.

A kocsi lehajtón át, a főbejáraton áthaladva a keresztboltozatos előcsarnokba jutunk, ehhez kapcsolódik a központi csarnok, melynek emeleti galériáját boltívek támasztja alá. A központi csarnok köré szerveződött a társasági élet színtere, úgymint könyvtár, ebédlő, szalonok, biliárdterem.

Az emeletre a központi csarnoktól négy dór oszloppal elválasztott balluszteres korlátos, festett mennyezetű főlépcsőn juthatunk, itt régen a család szobái, míg a tetőtérben a belső személyzet szobái voltak. Ybl Miklós nagy hangsúlyt fektetett a fényhatásokra: az emelet felett a négyzetes, vaskeretű kazettákban színes üveg volt, ezt 8, tükörrel bélelt fénycsatornán át érkező súrolt fény világított meg.

A kápolnák hatását idéző Pálmaházba a földszinti folyosón elindulva 4 apszisos kupolás térbe érkezünk. Itt dísznövényeket tartottak, a kupolás terek közepén 3 szökőkút volt. A Pálmaház vaskazettás, boltíves ablakai szintén kiemelkedőek, kör alakú ablakaiban ólombetétes üvegek voltak, melyeken állatalakokat lehetett felfedezni.

A kastéllyal szinte egy időben épült az Operaház, melynek belső terei, díszítőfestései visszaköszönnek. A központi csarnok boltíveit, a Pálmaházat növényi ornamentikájú festés, a lépcsőház kazettás mennyezetét, a tetőtéri szintet groteszk díszítőfestés emeli ki, amit Scholz Róbert, az Operaház oldallépcsőjének falfestője készített. Az 50 év élettartamú festés maradványai ma még láthatóak.