Csortos Gyula (teljes nevén: Csortos Gyula József, Munkács, 1883. március 8. -- Budapest, Erzsébetváros, 1945. augusztus 1.) magyar színész.

Édesapja id. Csortos Gyula, édesanyja Misitz Etelka.

A Színiakadémiát 1904-ben végezte el. 1904--05-ben Debrecenben, 1905--1907 között Szegeden kezdte pályáját. 1907-ben a Népszínház-Vígoperához került. 1908-ban Beöthy László Magyar Színházához szerződött, majd egy csaknem botrányba torkolló előadást követően szerződést szegett és 1910--től 1912-ig a Vígszínházban játszott. Itt lett belőle igazán nagy színész, amit részben Molnár Ferencnek köszönhetett, aki kiváló szerepeket írt számára. Ezt követően 1914-ig ismét a Magyar Színház tagja volt. Ekkoriban a Teréz körút 15. szám alatt lakott.

1914. július 1-jén Budapesten feleségül vette az izraelita vallású Bamberger Friderikát, Bamberger Albert és Grünbaum Irma lányát. A házasság 1922-ben felbontatott. 1914-től 1922-ig a Vígszínház, 1922--23-ban a Renaissance, 1924--1927 között a Magyar Színház tagja volt. 1923-ban a Belvárosi Színházban is fellépett.

1926. március 1-jén Budapesten a Terézvárosban házasságot kötött a római katolikus vallású Vuzsner Margit színművésznővel, Vuzsner János és Deutsch Mária lányával. 1927-ben a Nemzeti Színház szerződtette, amelynek 1933-ig, majd 1935--től haláláig volt a tagja.

Súlyos cukorbetegsége az 1930-as évek elején jelentkezett először, emellett szívritmuszavar is fellépett nála. Önpusztító életmódja miatt szanatóriumi kezelésre szorult. Első házasságából született egyetlen lánya 1943-ban elhunyt tüdőgyulladásban. Budapest ostroma elől ismerősinek pincéjében húzta meg magát. A második világháború vége felé, már súlyos betegen vállalta el utolsó főszerepét, a Nemzeti Színházban lépett fel Csehov Medve c. drámájában.

1945 júliusában újból kórházba vitték, ugyanis lábsebe nehezen gyógyult. Ráday Imre külföldről hozatott penicillin-injekciót számára, de mielőtt az megérkezett volt, Csortos 1945. augusztus 1-én a Fasor-szanatóriumban elhunyt.