Az üveghutától, illetve a keménycserépgyártól a napjaink művészi porcelánjáig megtett hollóházi utat mutatja be a tárlat, amelynek kiemelkedő darabjai a Szász Endre festőművész nevéhez fűződő tárgyak.
A kétszintes Porcelánmúzeumban időrendben láthatók a tárgyi és írásos emlékek a kezdetektől napjainkig. A gyár története 1777-ig nyúlik vissza, ekkor létesítették a falu birtokosai, a Károlyiak az üveghutát, amelyből később kialakult a kőedénygyár.
Mívesen megmunkált üvegedények, és a paraszti kultúra igényeinek megfelelő egyszerűbb, mindennapi használatra szánt kőedény tárgyak idézik a kezdeti korszakot. Az 1800-as évek végétől a polgári ízlésnek is igyekeztek megfelelni: dús mintájú, tüzes színekben ragyogó használati és dísztárgyak valók ebből az időszakból. Az 1900-as évek első felének termékeire a magyaros mintakincs, illetve a szecesszió hatása volt jellemző.
Hollóházán 1954-ben tértek át a művészi porcelán gyártására. Először a tömegigény kielégítésére rendezkedtek be, majd elkezdték alkalmazni a máz alatti kobaltszínű dekorációt, és ekkortól vált meghatározóvá a magyar népművészet jellegzetességeinek átlényegítése.
Az 1970-es évek második felét és az 1980-as éveket Szász-korszaknak nevezik a gyár történetében. Szász Endre (1926-2003) grafikus és festőművész és a gyár együttműködését vázák, falitálak és a (porcelángyártásban egyedinek számító) hegedűkészítés jelzi a kiállításon. Különlegességnek számítanak a Forma 1 Magyar Nagydíjak Hollóházán készült trófeái is.

Bővebben a gyárról és termékeiről

A hollóházi gyár kezdetben asztali készleteket, korsókat, kulacsokat és komatálakat készített. E tárgyak formakincse és díszítése nagy hasonlóságot mutat a közeli Telkibánya egykori kőedényeivel, ami természetes, hiszen a két gyár között a munkások vándorlása szinte mindennapos volt.
A gyárban 1892-ben kályharészleget létesítettek, termékeinek legszebb darabja a hollóházi plébánia kis kápolnájának oltára, amely előzetes engedéllyel szintén megtekinthető.

A XX. század elején már ismert volt az üzem, a tarka virágzású kemény-cserép tányérok, tálak, korsók nemcsak a parasztság, hanem a magyaros motívumoknak köszönhetően a polgárság körében is népszerűek voltak. A költséges kézifestés helyett a tényéroknál matricás mintákat, sablonokat is használtak.
Hollóházán 1949-ig csak kőedényt készítettek. Az életmód változásával azonban egyre csökkent a kereslet, emiatt a gyár előbb az ipari porcelánszigetelők, majd 1954-ben a művészi porcelán gyártására tért át.

A múzeumban a művészi porcelánkészítés több mint négy évtizedes időszakának alkotásai is láthatók. A gyár először a tömegigény kielégítésére rendezkedett be. 1966-tól - az új gyár felépítése után és a modern technológia alkalmazását követően - kezdődött új korszak a művészeti termék előállításban. Ekkoriban kezdték el alkalmazni a máz alatti kobaltszínű dekorációt, és ekkortól vált meghatározóvá a magyar népművészet jellegzetességeinek átlényegítése.

Az 1970-es évek második felét és az 1980-as éveket Szász-korszaknak nevezik a gyár történetében. Szász Endre (1926) grafikus és festőművész 1977-ben kapott megbízatást a győri színház 2 db 7x3 méteres táblaképének elkészítésére. A művész munkáját porcelánlapokra kívánta vinni, olyan anyagra, amely örök, nem változtatja meg színét. Száz Endre és a Hollóházi Porcelángyár együttműködéséből nemcsak a győri alkotás született meg, hanem - a szakmai sikeren felbuzdulva - új formai és dekorkísérletek is.
Forrás: http://www.vendegvaro.hu