A prágai Szent Vitus-székesegyház (teljes cseh nevén: Katedrála svatého Víta, Václava a Vojtĕcha) a Prágai Érsekség főtemploma a prágai vár közepén. A székesegyház Csehország legfontosabb temploma, cseh királyok nyughelye és a gótikus, illetve neogótikus stílusok kiváló építészeti példája.
A mai székesegyház helyén az első katolikus egyházi építmény a Szent Vencel által 925-ben építtetett korai román stílusú körtemplom volt, melyet szintén Szent Vitus tiszteletére szenteltek, mivel Vencel megkapta a Szent Vitus karereklyéjét I. Henrik császártól. Más vélekedés szerint azért Vitus nevére esett a választás, mert az nagyban hasonlít a szláv Szvantevit napistenség nevére, így könnyítve meg a csehek számára a kereszténységre áttérést.
A jelenlegi gótikus székesegyház építésének megkezdése János cseh király utasítására történt 1344. november 21-én a prágai püspökség érsekséggé alakításával egyidejűleg. Az építési munkálatok vezetésével Arrasi Mátyás francia építészmestert bízták meg, akinek 1352-ben bekövetkezett halálát követően Peter Parler, az akkor még csak 23 éves német származású építészmester lett az építkezés vezetője. Peter Parler építészetet és fafaragást is tanult, munkáját egyfajta szobrászatnak tekintette. Ez a szemléletmód fejeződik ki az általa tervezett legyezőszerű bordákban és kecses boltívekben.
IV. Károly király az új székesegyházat koronázótemplomnak, családi kriptának és Szent Vencel tiszteletére rendelt zarándokhelynek is szánta. Mivel Peter Parlert az országban más építkezések vezetésével is megbízta, a templom építése csak lassan haladt. Peter Parler halála után fiai folytatták az építést. A 15. század elejére elkészült a szentély, a kereszthajó és a nagy torony a déli oldalon. A huszita háborúk azonban leállították az építkezést és az addig elkészült részeken is jelentős pusztítást eredményeztek. 1541-ben tűzvész pusztította a templomot.
A következő évszázadokban csak egy ideiglenes lezáró falat építettek a szentély elé és a nagy torony barokk süveget kapott.
Csak a 19. század közepén sikerült a félkész székesegyház folytatásához szükséges anyagi feltételeket biztosítani. A munkálatok Josef Kranner építész irányításával kezdődtek meg, aki először az utólagos barokk átalakításokat távolította el a belső térből. 1873-ban, Kranner halálát követően Josef Mocker vette át az építkezés irányítását, ő tervezte a nyugati homlokzatot a két gótikus toronnyal. Az építészeti kialakítást Kamil Hilbert fejezte be Mocker halála után. Az ablakokat a legnevesebb 20. század eleji cseh művészek készítették. A nyugati rózsaablakot František Kysela tervezte 1925 és 1927 között. 1929-ben szentelték fel a befejezett székesegyházat.

Forrás: youtube, potozan