Marosvásárhely (románul Târgu Mureş. A székelység fővárosa, művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és szellemi központja. Maros megye székhelye. Ezen a vidéken már az őskorban is volt emberi település, ami a Maros közelségének, illetve a dombokon kiterjedő hatalmas cserfa- és bükkerdőknek köszönhető. Az 1323-ból származó első írásos említése Novum Forum Siculorumnak nevezi a várost. A 15. század első felében Marosvásárhely még mezőváros volt és Marosszéknek volt alárendelve. Viszont idővel mind önállóbb lett, és egyre több kiváltságot kapott az uralkodóktól. Az első birói kiváltságot Mátyás király ajándékozta a városnak 1470-ben, majd ezt 1482-ben egy vásáros kiváltság is követte. Báthory István fejedelemtől Izabella királynéig még számos kiváltságot kapott, míg végül megkapta a szabad mezővárosi rangot. 1601-ben a 15 éves háború nyomán a császári zsoldosok Basta György vezetésével felégették várost. A város felégetése után megnőtt az igény egy falakkal körülvett vár építésére, ezért ennek az építésének neki is kezdtek, ekkor kapta meg Marosvásárhely a szabad királyi város rangot. A városi élet csak a 18. század során kezdett kibontakozni, de igazi lendületet a 19. század végén, illetve a 20. század elején Bernády György polgármesteri mandátuma alatt vett.
Marosvásárhely fő látványosságai közé tartozik a belváros Rózsák-tere a számtalan barokk, szecessziós épületekkel, mint a Keresztelő Szent János-templom, Barátok templomának híres tornya, a Közigazgatási Palota vagy a Kultúrpalota. A 17. századi hangulat megteremtője 4 bástyás vár, amely délnyugati részén kiemelkedik a Vártemplom tornya. A megyei jogú város számtalan egyéb látnivalója között nemzetközi viszonylatban is különleges műemlékek, templomok, barokk, klasszicista, neoreneszánsz, eklektikus és szecessziós stílusú középületek és lakóházak, múzeumok és galériák, valamint a köztéri szobrok és emlékművek sokasága található.