A canterburyi katedrális Anglia egyik legrégebbi és leghíresebb keresztény központja, a canterburyi anglikán püspökség székhelye. Amint azt Geoffrey Chaucer Canterburyi mesék című művéből (is) tudjuk, a katedrális megépítése óta fontos zarándokhely.
Mint építészeti műemlék, 1988 óta a kulturális Világörökség része, a Szent Ágoston-apátsággal és a Szent Márton-templommal együtt

A három részből álló főhajó késő gótikus stílusban épült a korábbi román stílusú templom alapjain. A főbejárat a délnyugati oldalon található. A bejárat feletti toronyban van a katedrális 14 harangból álló harangjátéka. Az északnyugati toronyban található a 3,1 tonnás Great Dunstan harang. A keresztelőmedence 1639-ből származik. Az északi falon van az orgona (1980). A nyugati ablakok a 12. századból származnak és 13 alakot ábrázolnak Jézus családfájából; itt van még 8 középkori király és a 12 apostol is.

A nyugati kriptát a 12. század elején építették. Itt még látható egy olyan fal is, amely az előző, 1077-ben épített templomból maradt fenn. Innen lehet bejutni a kincstárba is, ahol ezüst- és aranyneműket őriznek.

A keleti kripta szintén a korábbi román stílusú templomból maradt meg. Thomas Becket halála után itt őrizték földi maradványait. 1220-ban az ereklyéket kivették a sírból és ezidőtől kezdve a Szentháromság-kápolnában őrizték 1538-ig; ekkor VIII. Henrik parancsára megsemmisíttették.

A katedrális tornya a nagy harang nevét ("Bell Harry") viseli. A torony építését 1494-ben kezdték és 1504-ben fejezték be. Itt található azoknak a személyeknek a címere, akik hozzájárultak a torony építéséhez. Ezek közül a leghíresebbek John Morton bíboros és Thomas Goldstone apát.

Az 1174-es tűz után a kórust gótikus stílusban építették újjá. Gervasius szerzetes krónikája szerint összeült egy egyházi bizottság és különböző építőmestereket hívott meg; ezek azonban nem tudtak megegyezni egy közös javaslatban. Végül is a francia William of Sens megoldását fogadták el, aki magával hozta a korai francia gótika hatását. Ő azonban nem tudta befejezni a munkát, mivel előbb le kellett bontani a régi, tűzben károsodott kórus maradványait. 1178-ban leesett egy állványról és súlyosan megsérült. Egy ideig a betegágyából irányította az építési munkákat, majd visszatért Franciaországba, ahol 1180-ban meghalt. A kórust William "the Englishman" vezetésével fejezték be; ugyanekkor készült el a kórust lezáró kerek "Becket koronája" és a Szentháromság-kápolna.

A katedrális jellegzetessége a két kereszthajó egymástól eltérő különleges volta. A keleti kereszthajó a William of Sens és William "the Englishman" irányította átépítés következtében inkább véletlenszerűen keletkezett, amikor a korábbi kórust kelet felé meghosszabbították. A 12. századi üvegablakok az Ó- és Újszövetségből vett jeleneteket ábrázolnak.

További érdekesség az, hogy a katedrálisnak magyar kötődése is van: két ablak egy magyar művész, Bossányi Ervin által készült el
Forrás: Wikipédia