A Somoskői vár alatt,de már magyar területen a Petőfi ligetben áll a Petőfi kunyhó,ami a költő 1845 június 12-i idelátogatásának emlékét őrzi.A mai kunyhó az eredeti 1965-ben összeomlott épület helyén épült.A kunyhóban Petőfi emlékkiálítás münködik,amely szabadon,ingyenesen látogatható.


A költő 1845 június 12-én járt itt.

Tett egy Salgó vár-Somoskő vár túrát,amelynek emlékeként ezt a turaútvonalat Petőfi túrának hívják.


Petőfi Sándor:Palota és kunyhó



Miért vagy oly kevély,te palota?

Uradnak fényében kevélykedel?...

Azért van rajta gyémánt,hogy szíve

Mezítelenségét takarja el.

Szakítsd le a cafrangokat,

Mit rá szolgája aggatott,

S nem ismersz isten munkájára,

Oly nyomorúság marad ott.



S hol vette gazdád ama kincseket,

Mik semmiből őt mindenné tetszik?

Ott,hol a héja kis madarat,

Mit szétszakít,melynek vérén hizik.

A héja vígan lakomáz,

S szomszéd bokornak fészkiben

Madárfiúk zokognak,várván

Anyjotokra,mely meg nem jelen.



Fitogtasd csak,te gőgös palota,

Az orzott kincsek ragyogásait,

Ragyogj csak,ugysem ragyogsz már soká,

Meg vannak már számlálva napjaid.

S kivánom,hogy minél elébb

Láthassam omladékodat,

S hitvány lakóid összezúzott

Csontját az omladék alatt!



S te kis kunyhó a magas palota

Szomszédságában,mért szerénykedel?

Miért bújtál a lombos fák mögé,

Azért-e,hogy ínséged födjed el?

Fogadj be,kis sötét szoba;

Nekem nem kell szép öltözet,

De szép szív... s a sötét szobákban

Találni fényes szíveket.



Szent a küszöb,melyen beléptem én,

Oh szent szalmakunyhók kűszöbe!

Mert itt születnek a nagyok,az ég

A megváltókat ide küldi be.

Kunyhóból jő mind,aki a

Világnak szenteli magát,

S a bép mégis mindenfelöl csak

Megvetést és inséget lát.



Nem féljetek,szegény jó emberek,

Jön rátok is még boldogabb idő;

Ha múlt s jelen nem a tiétek is,

Tiétek lesz a végtelen jövő.

A földre hajtom térdemet

E szűk,de szent födél alatt:

Adjátok rám áldástokat,s én

Rátok adom áldásomat!