Torna vára...
Az Árpád-házi királyok idején még Tornagörgő településen állt a királyi uradalom székhelye, mely az őt kiszolgáló birtokok magánkézbe való adományozásával egyre szegényebb lett. 1357-ből származik az, az oklevél, melyben Luxemburgi Zsigmond király engedélyt adott a Tekes nemzetséghez tartozó Egyed előkelőnek és testvéreinek, hogy a tulajdonukban lévő Torna mezővárosa feletti kopár hegyen maguknak várat építhessenek. Az új kővár szolgált a következő évtizedekben földesúri birtokközpontként szállásul a Tornai nemesi famíliának. 1406-ban fiú utód hátrahagyása nélkül kihalt a család, ezért a várbirtok visszakerült a királyi Kamara kezelésébe. Rövid ideig a lengyel Moscic báró zálogát képezte, majd 1409-től más uradalmakért cserében özdögei Besenyő Pál és berencsi {Tornai} István nemes urak tulajdonába került át. Ez utóbbi felvette a Tornai családnevet, így ő lett a második Tornai família megalapítója. 1435 végén – Pál bán fia, Miklós halála után az uralkodó – jogellenesen – lefoglaltatta, és a nádorispánnal magának ítéltette oda a birtokot. Zsigmond rövidesen a feleségének, Cillei Borbála úrnőnek adta át, kitől 1438-ban az új király, Habsburg Albert elkobozta és jogos tulajdonosának, Tornai István bárónak adatta vissza. Az 1440-es esztendőkben állandó fegyveres háborúskodás zajlott Tornai Szilveszter földesúr és a közeli Jászó prépostságát megszállva tartó cseh husziták között, melynek során 1453-ban még a várát is megostromolták, mely támadásukat csak nagy nehézségekkel sikerült visszavernie. 1476-tól a korszak leghatalmasabb főnemesi famíliája a Bebek család szerezte meg. A törökkel vívott vesztes mohácsi csata utáni belháborús időkben Bebek György báró a két király közül annak a pártjára állt, aki nagyobb adományt ígért neki. 1566-ban éppen az erdélyi János Zsigmond-párti volt, mikor is Habsburg Ferdinánd király serege megostromolta és elfoglalta a főúr hatalmában lévő Krasznahorka, Szendrő, Pelsőc, Szádvár és Torna várait. A tornai várbirtokot rövidesen a Mágóchy és a Káthay famíliák kapták adományul. Maga az erősség, bár tulajdonosai igyekeztek fejleszteni a korszerűbb, ágyúkkal vívott hadviselésnek megfelelően, már nem számított nagyobb hadászati fontosságú helynek, sorsa a Felvidék kulcsának tekintett, közeli Kassa városának urától függött. Így 1605-ben Bocskai István felkelő hajdúi, majd 1619 – 1626 között Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csapatai előtt nyitott kaput a kis létszámú helyőrség.