Kihagy6atlan.hu
Az Ormánság szó hallatán legtöbben azt
sem tudják, hogy Magyarország egy részéről beszélünk, nem hogy pontosan
meg tudnák határozni, hogy hol is van ez a táj. Pedig ez a terület
hazánk egyik legkedvesebb történelmi kistája. Akkor tisztázzuk most,
hogy hol is járunk!
Az
Ormánság Magyarország dél-nyugati részén, a Dráva folyó partján,
Baranya megyében található és 45 bűbájos, takaros kis falu alkotja. És,
hogy meddig tart ez a táj? Pontosan ott ér véget, ahol az emberek már
nem a tájra oly jellemző, hagyományos főkötőt és szoknyát viselik. A
Dráva folyó árterületéből kiemelkedő dombokat hívták itt ormáknak. A
gyakori áradások miatt ezekre a magaslatokra épültek a falvak, és
ezekről kapta a táj is sajátságos nevét. Itt kicsit lassabb az élet,
mint máshol: nincs akkora forgalom, nincs annyi multi cég, nincs szmog
vagy annyi stressz. A táj és lakói féltve őrzik magukban hagyományaikat.
És, hogy mit érdemes megnézni ezen a vidéken? Lehet, hogy még sosem
hallottuk Okorág, Sellye, Drávafok, Kemse-Zehipuszta, Vajszló,
Drávaiványi, Kórós, Kovácshida vagy Adorjás nevét, pedig érdemes
megjegyezni ezeket az elsőre kicsit idegenül csengő neveket!
Azt
mondják, hogy Sellye az Ormánság fővárosa. Tény, hogy 2000 főt is
meghaladó lakosságával magasan kiemelkedik a környékbeli icipici falvak
közül. A sellyei uradalom 1800 körül került a Draskovich család
tulajdonába. Kihagyhatatlan a család egykori rezidenciája, a barokk
stílusú Draskovich-kastély és az ahhoz tartozó park, amit a család
kezdett el kialakíttatni, és mára a Dél-Dunántúl legjelentősebb
arborétumává vált. A kastélyban ma diákotthon működik. Vagy itt van
például a Sellyei Ormánsági Múzeum és a talpasházak. A házakat a gyakori
árvizek miatt kellett „talpakra állítani”. Ez azt jelenti, hogy az
épületeknek itt nincs valódi ásott alapja: faragott tölgyfa gerendákra
építették azokat. Ha árvíz volt, vagy a család elköltözött, akkor a
házakat görgők segítségével egyszerűen csak odébb vontatták. A
kiállításon bekukkanthatunk egy eredeti berendezésű ormánsági házba.
Megismerhetjük azokat az eszközöket, melyeket a helyiek nap mint nap
használtak. Megcsodálhatjuk a tájra oly jellemző szépséges, kék és piros
színű szőtteseket, valamint a mesterien faragott és díszített
bútorokat. A múzeum galériájában időszaki kiállítások kapnak helyet.
Biztosan mindenki látott már fotót az Ormánságra annyira jellemző
kazettás templombelsőről, csak esetleg nem tudta, hogy hol találhatóak. A
mennyezeten kis fa kazettákban csodaszép, temperával festett festmények
rejtőznek, melyeken számos magyar jelképet is felfedezhetünk. Igazán
szép a sellyei református templom, de érdemes megcsodálni a drávaiványi,
kórósi, adorjási és kovácshidai kazettás mennyezeteket is. Sellyén
bóklászva feltétlenül keressük meg a Malom épületét, a Pásztorházat és a
Városházát is. Igazi érdekesség, hogy 1817-ben Sellyén készült a Duna
első gőzhajója, a Carolina.
Menjünk
el Bogdása-Körcsönyepusztára, ahol a termálvizű tó olyan magas
hőmérsékletű, hogy még Afrikában őshonos halfajták is élnek benne.
Nézzük meg a Fodor Kúriát Drávafokon, a Kodolányi Múzeumot Vajszlón, Kis
Géza lakóházát Kákicson vagy az ősi nyugalmat árasztó vályog
présházakat Hegyszentmártonon, Diósviszlón és Csányoszrón! A Dráva
felett Zaláta és Drávasztára között húzódik a Draskovich gróf építtette
vasúti híd. Aki kíváncsi a Dunántúl déli részének leghosszabb ilyen
hídjára az ma kerékpárral hajthat fel rá. Az itteniek hihetetlenül
kedves ö-ző nyelvjárással beszélnek és még ma is népviseletben köszöntik
ünnepeiket. A nők ilyenkor fehér vászon szoknyát és rövid imögöt
viselnek, melyre egy bő ujjú, nagy imögöt is rávesznek. A szoknyára a
fiatalok színes, az idősebbek fehér kötényt kötnek. A színeknek fontos
szerepük van: a fiatal lányok főkötője piros, de ahogy telik az idő
kékre, zöldre, majd fehérre változik. A férfiak imögöt, pruszlikot és bő
gatyát hordanak. Talán nem sokan tudják, hogy ezen a vidéken nem kell
meglepődni, ha egy temetésen senki sincs feketében: itt ugyanis az
emberek fehérben gyászolnak. Ez a szín jelképezi a lélek halál utáni
megtisztulását.
A
falvak nagy része a Duna-Dráva Nemzeti Park területén található: igazi,
vadregényes, kalandos táj ez, teli izgalommal és bűbájjal. Sok
különleges állat és növény él itt. Sétánk során láthatunk nyárligeteket,
tölgy-kõris-szilfaligeteket, szlavóniai tölgyet, magyar kőrist,
rekettyést, vízililiomot és vízigesztenyét. A fák között fekete gólyát,
kopasz fejű réti sast, fekete kányát, sólymot, nádfarkast és jégmadarat
pillanthatunk meg. Él itt egy igazi kuriózum is: a sellyei szarvas,
melyet Draskovich gróf tenyésztett ki és csak ezen a területen található
meg. Bebarangolhatjuk ezt a tájat biciklivel, vagy lóháton, és ha
kedvünk tartja akár horgászhatunk is a Drávában. De vigyázat! A folyóban
tilos fürdeni. Hacsak nem szánjuk rá magunkat és ruccanunk át
Horvátországba, ott ugyanis ez nem törvényellenes. Itthon ezen a folyón
még csónakázni is csak külön engedéllyel lehet.
Hát ez lenne az Ormánság, amivel a
legtöbbünk csak keresztrejtvények vízszintes, vagy függőleges soraiban
találkozott. Sokaknak ezek a települések csak unalmas kis falvak, de
valójában ez a világ egy kis magyarországi csoda, egy darabka itt maradt
múlt. Itt járni olyan, mintha az ember egy régi dobozt nyitna ki és
mélyen a tüdejébe szippantaná régmúlt illatát.
Kommentáld!