NAGY JENŐ

  Az írás a 2011. évi (XII. évfolyam) 8. számban jelent meg.

ÜNNEPNAPJA: AUGUSZTUS 25.

Jú­ni­us 27-én a ma­gya­rok lo­vag­ki­rá­lyá­nak, Szent Lász­ló­nak erek­lyé­jét rej­tő her­má­ját hord­ta kör­be a vá­ros­ban a há­lás győ­ri pol­gár­ság, au­gusz­tus­ban egy má­sik nem­zet szent fe­je­del­mét, a fran­cia lo­va­gok pél­da­kép­ét, IX. La­jost ün­nep­li az egy­ház. Egy ke­mény kor ke­gyes ural­ko­dó­ja volt. Gyer­mek­ként ke­rült a trón­ra, majd a Szent­föl­dön har­colt éve­ken át. A há­bo­rúk­ból meg­tér­ve a ke­resz­tény ta­ní­tást pró­bál­ta ér­vé­nye­sí­te­ni az ud­va­ri élet­ben, tör­vény­ke­zés­ben, kül­po­li­ti­ká­ban. Asz­ké­ta éle­tet élő, pél­dás csa­lád­apa volt, aki na­pon­ta vett részt szent­mi­sén, rend­sze­re­sen zso­lozs­má­zott és jó­té­kony­ko­dott. Reg­ná­lá­sa alatt bé­ke és nyu­ga­lom ho­nolt az or­szág­ban. Lo­vag­ren­dek, lo­vag­kor, lo­va­gi­as­ság. Egy le­tűnt vi­lág ós­di esz­mé­nyei, vagy film­vá­szon­ra il­lő han­gu­la­tok, me­sék, le­gen­dák? Vagy ta­lán egé­szen más az igaz­ság? Ke­mény kor­szak volt, ke­mény em­be­re­ket kí­vánt, kik­nek a si­kert nem a fe­le­ba­rá­ti sze­re­tet, az ir­gal­mas­ság, jó­té­kony­ság je­len­tet­te. A vas dik­tált, és a kí­mé­let­len­ség a túl­élést je­len­tet­te. És még­is, pon­to­san eb­ben a kor­ban fej­lő­dött ki a lo­vag­ság esz­mé­nye, ezek­ből a jég­kris­tály szí­vű em­be­rek­ből let­tek a lo­va­gok. S va­jon mi­ért? Ész­re­vet­ték, hogy be­teg a vi­lá­guk, s a be­teg ment­he­tet­le­nül hány­ko­ló­dik, mi­köz­ben a gyógy­ír ott van a ke­ze ügyé­ben. Ezek az em­be­rek rá­jöt­tek, hogy a fi­zi­kai erőt, a vir­tust meg­sok­szo­roz­za, át­lé­nye­gí­ti a krisz­tu­si tan, hogy a vi­lág gyó­gyí­tó­já­nak esz­kö­ze­i­vé vál­hat­nak, mi­köz­ben ma­guk rá­lel­nek a tö­ké­le­tes har­mó­ni­á­ra. Ha­tal­mas bá­tor­ság­ról tet­tek ta­nú­sá­got, mert hit­tek fenn­tar­tás nél­kül Krisz­tus­nak. Vi­lá­gunk ma is be­teg, na­gyon be­teg, mint rég. A gyógy­ír is ugyan­az, mint ré­gen. Ta­lán csak a lo­va­gok hi­á­nyoz­nak, hogy jobb­ra for­dul­jon sorunk.

Forrás: A Győri Egyházmegye Lapja, a Hitvallás