...irigyeljük a „sugárzó” embereket...

  
„Mester, jó nekünk itt!” (Lk 9/33.)

Az utóbbi időben rendszeresen wellness-hétvégékkel bombáznak többünket a telefonos ügynökségek. Páratlan akciók, melyek következményeként a gyanútlan halandó könnyen „boldog” üdülőjog-tulajdonos lehet. Mert nem csak a tehetősek kiváltsága az utazás, a pihenés. Minden embernek joga van a rendszeres testi kényeztetéshez... - kezdődnek a számokkal, összehasonlító elemzésekkel tarkított előadások. Igaz.

Az ember azonban nem csupán halandó test, hanem halhatatlan lélek. S ha ez utóbbi nincsen rendben, jöhet megannyi kényeztető wellness - hiába minden. Nyavalyáink nagytöbbsége pedig éppen lelki eredetű. Mehetünk orvostól orvosig, nincs receptre felírható gyógyszer. Egyre jobban irigyeljük a „sugárzó” embereket, akiknek tekintetéből, szavaiból simogat az ép és egészséges lélek. Egyszerűen jó a közelükben lenni...

Így volt ezzel Péter, János és Jakab apostol is, amikor Jézussal tartott Tábor hegyére, hogy ott együtt imádkozzanak. Imádság közben lettek tanúi a csodának, mely életre szóló lelki békességgel ajándékozta meg  valamennyiüket.

Jézus megmutatta számukra a feltámadása után bekövetkező dicsőségét az Ószövetség két legnagyobb alakja Mózes és Illés társaságában.

Ekkor hagyták el Péter ajkát a jól ismert mondatok:

„Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” (Vö.: Lk 9/28-36.)

Minden bizonnyal mi is voltunk már úgy, hogy legszívesebben megállítottuk volna az időt, mert annyira jól éreztük magunkat. A megtapasztalt érzést pedig még sokáig hordoztuk magunkban, egészen addig, amíg valaki vagy valami ki nem zökkentett ebből a csodálatos harmóniából.

Időnként nem árt megállni, kicsit visszavonulni. Kikapcsolódni a világ zajából, kiszakadni taposómalmunkból, hogy a hétköznapok igáját bensőnkben regenerálódva vehessük fel ismét. Kell egy hely, ahol néha önmagunkban lehetünk. Önmagunkban négyszemközt Istennel. Nagyböjt lélekjobbító, sorsot fordító ideje - ugyan nem wellnesst vagy üdülési jogot, hanem - kegyelmi lehetőséget kínál, hogy megtaláljuk a helyet és időt, hogy ki-ki - legalább lélekben - vonulhasson a saját pusztájába.

Mert kell egy hely, amolyan saját Tábor-hegy, ahol békességre lelhetünk önmagunkkal, Istennel és a világgal. Enélkül nincs esélyünk a gyógyulásra, enélkül csak „fertőzünk” tovább családban, munkahelyen vagy az iskolában...

Kovács András