|
- Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.
- Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.
- A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és - azt hiszem, így
hangsúlyozta - gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de
biztosan. - Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti
haragotokon!?
- Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.
- Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét
házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt
kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt
elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint
kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy
elsősorban anyám ,,kislánya" legyek a házasságban és ne feleség. Merem
állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül
élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen,
robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá -
rettenetes kimondani is -, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett
életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem,
jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s
szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim
vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem
megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív,
beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg.
Mondja: mit tegyek?
- Mit tett eddig?
- Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.
- Mióta imádkozik ezért?
- Amióta tudom, hogy gyűlölöm.
- Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?
- Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.
- Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt?
- Hát, hogy szeretni tudjam.
- Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami
jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye? És az elmaradt. Így
van?
- Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.
- Szeretnék valami mást is ajánlani.
- Azért jöttem.
- Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van?
- Igen, körülbelül így.
- Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban...
- A kereszten?
- Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik,
hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az
érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett
cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket.
- De mit tegyek?
- Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud.
- De mondtam, hogy gyűlölöm.
- Meg akar gyógyulni?
- Igen.
- Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.
- Mit tegyek hát?
- Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?
- Kiváltanám.
- Bevenné?
- Bevenném.
- Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?
- Írom.
- Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy
aludt. Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet
süteményt hozok neki. - Írja csak, írja. Csütörtökön: elhívom sétálni,
hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt - csak őt - beszélni. Pénteken:
megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.
- Már évek óta nem zongorázik.
- De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot
főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor
lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei
kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten
ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és
megbeszéljük a többit.
- A csókot is kell?
- Igen.
- Jaj!
- Miért, jaj?
- Mert évek óta nem csókoltam meg.
- Vállalja ezt a hetet így?
- Megkísérlem.
- Isten segítse. Várom.
Nem jött. Hetekig nem jött.
De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva: - Mikor tegnap ismét
betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához
ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: - De jó
vagy mostanában hozzám. - Akkor, évek óta először, éreztem, hogy
szeretem az anyámat.
Aztán hozzátette: - Adja másnak is oda ezt a receptet!
Tessék. |
Kommentáld!