Aggteleki cseppkőbarlang-rendszer
(Aggteleki csepkőbarlang)

A Duna két partjának panorámája és a budai Várnegyed
(Budai várnegyed)

Az Andrássy út és a Hősök tere, Budapest
(Andrássy út, Budapest)

Hollókő, az ófalu 55 jellegzetes háza
(Hollókő)

Hortobágyi Nemzeti Park
(Hortobágy)

Tisza-tavi Madárrezervátum
(Tisza-tó)

Fertő-tó és környéke
(Fertő-tó)

Bencés Főapátság és temploma, a Millenniumi Emlékmű, Pannonhalma
(Pannonhalma)

Ókeresztény sírkamrák, Pécs
(Pécs)

A magyar történelmi borvidék, Tokaj-Hegyalja
(Tokaj-Hegyalja)

Európa középső részén, az Alpok, a Kárpátok és a Dinári hegységtől övezett Kárpát- medencében fekszik. Területe 96.030 km2 , lakossága 10.245.000 fő. Fővárosa Budapest. Az ország felszínét az Alföld sík, a Dunántúl változatos domborzatú, valamint az Északi középhegység hegyvidéki tája borítja. Fő folyója a Duna (magyarországi szakasza 417 km), legnagyobb tava a Balaton, amely egyben Közép-Európa legnagyobb tava is. Az ország időjárása változékony, az évi középhőmérséklet 12 oC, a legmelegebb hónap (július) 22 oC, a leghidegebb hónap (január) -1,5 oC.

Magyarország gondosan ügyel arra, hogy természeti értékei ne károsodjanak, a technikai fejlődés, és a szerkezeti átalakítás következtében. 2002-ig 177,7 hektárt nyilvánítottak nemzeti parkká. Felszín alatti hévizekben az ország igen gazdag. 1000-2000 méter mélyen hatalmas geotermikus energiát tároló forrásvíz-készlet rejtőzik. Az ásvány- és gyógyvizek (az egykori vulkán tevékenység nyomán) többféle ásványi anyagot tartalmaznak.

HOLLÓKŐ

(http://www.holloko.hu/holloko-falu-ismerteto/holloko-falu-ismerteto.html)

A szelíden hullámzó Palóc táj legszebb gyöngyszeme Hollókő, 1987 óta része a világörökségnek. A Cserhát ölelő karjai úgy védték meg a völgyben meghúzódó kis házakat a századok zord szelétől, hogy a falu megőrizhette eredeti varázsát.

Palócföld éke, s egyben Közép-Európa legépebben megmaradt, egységes palóc építészeti stílust tükröző faluja Hollókő, melynek legnagyobb értéke az ófalu nagy részét kitevõ, 58 védett épületet magába foglaló falurezervátum, mely õrzi a XVII. századi népi építészet remekműveit.

A palócok a hadas hagyomány szerint nagycsaládos rendszerben, osztatlan szalagtelkekre építették otthonaikat, melyek Észak-Magyarország viszonylagos zártsága miatt fennmaradtak. Házaik általában három osztatúak (első szoba - pitvar - lakókamra), melyeket két oldalról - utcai és udvari fronton - hambitus (faoszlopos tornác), övez. Területi viszonyok kihasználásával a pincéket szintkiegyenlítő szereppel alakították ki, így egységes, a házakkal harmonikus képet alkotnak. A szalagtelkeken, a házhoz épült a kamra, az udvaron pedig a hidast (a disznóolt) és fészereket helyezték el. Nagy állat tartására alkalmas pajták a falu szélén, az un. Pajtásárokban álltak.

A napjainkban is megcsodálható épületek az 1909-es tűzvész után épültek, de megőrizték eredeti formájukat és őrzik továbbra is letűnt korok hangulatát.

Hollókő templomáról szóló korai írásos emléket 1343-ból találunk, ám a falu középkori temploma a XVI. századi törökdúlások idején elpusztult. A XIX. században emelték a falu, napjainkban is megcsodálható, kőalapra, vályogból épült, tapasztott-meszelt falú, fatornyos római katolikus templomát. A faluképben is meghatározó, jellegzetes, gúlasisakos fatornyát 1889-ben építették.

Berendezései közül igazán említésre méltó egy, a Felvidékről származó pieta-szobor, mely XVII. századi népi faragás, valamint egy szintén XVII. századi lobogóbetét és egy corpus, mely az esztergomi Keresztény Múzeum ajándéka.

Lakói palócok, akik ősi hagyományaik mellett mai napig őrzik színes, gazdagon díszített viseletüket. A teljes viselet az 1870-es és 1880-as években alakulhatott ki, melyet többszöri változás követett. Napjainkban is megcsodálható öltözetük mindössze az 1930-as évek tájékán öltött végleges formát.

A férfiak szűk fekete nadrágot, hímzett gyolcsinget és pitykével, hímzéssel díszített posztó lajbit viselnek. Fekete, alul keskeny csíkban hímzett, klott szakácska kerül a derekukra, melyet széles tarka szalaggal díszítenek. Fejüket fekete pörge kalap takarja, míg lábukon csizmát viselnek.

Jellegzetesebb és jóval díszesebb a rövid, sokszoknyás női viselet, melynek valamennyi darabja igazi mestermunka. Az alig térdet takaró szedett (ráncolt), vászon alsószoknyákból hétköznap mindössze kettőt használtak és az asszonyok fejét díszítő "menyecske" (főkötő) is rojt nélküli változatban jelent meg. Ünnepnapon azonban 7-8 alsószoknya fölött díszes selyem vagy kasmír szoknya ringott a derekukon, míg a lányok vasalt szoknyából akár 15-20-t is magukra öltöttek. A szoknyák elé gazdagon hímzett fekete selyem szakácskát (kötény), vagy klott kecelét (ráncolt kötény) kötöttek. Finom, gyolcs vagy bíbor (csipke) ingváll és színes rojtokkal díszített vállkendő egészítette ki az öltözetet. Hajadon lányok vrekocsba (varkocsba) fonták hajukat, melybe pántlikát kötöttek. Asszonyok fejdísze a rojtos selyemkendőből hajtogatott "menyecske", mely alá gyöngyös főkötőt helyeztek. Lábukon lagos (lakkos) szárú csizmát, nyakukon galárist - öt-hat soros gyöngyöt - hordtak.

Szinte uralja a tájat a történelmet idézõ várrom, ahonnan a tekintet száll mint a madár, megpihenve az öreg szőlőhegy sugarasan szétterülő kis parcelláin, emlékeztetve bennünket arra, hogy e falu szorgalmas lakói nehéz munkájuk közben is maradandó szépet alkottak.

Az Árpád házzal rokonságban álló Kacsics nemzetség ősi birtoka volt a környék. A család Illés ágának tagjai a tatárjárás után, IV. Béla király parancsára, a XIII. század közepén kezdték el építeni a község fölé magasodó erõdítmény öregtornyát, hogy a portyázó tatárokkal szemben megvédje a környék lakósait. Hollókő várát Károly Róbert 1313-ban Szécsényi Tamás vajdának adományozta és ebből az idõszakból (1310), származik első írásos említése is „castrum Hollokew”  néven.

1552-ben török kézre került a vár, mely a közel 150 éves török uralom alatt felváltva volt török és magyar kézen, ám megerősítésére senki sem fordított gondot. Véglegesen 1683-ban Sobieski János lengyel király szabadította fel a török iga alól, ám védő funkciója ekkorra megszűnt, elhagyták és a magányosan álló kis végvár, megkezdte folyamatos pusztulását. I. Lipót császár 1701-ben kiadott rendelete kimondta a magyar végvárak megszűntetését, így 1711-ben Hollókőn is bontási munkálatokat kezdtek, ám az amúgy is elhanyagolt állapotban lévő erődítmény felrobbantására nem került sor. Így maradhatott meg Hollókő vára Nógrád megye legépebb XIII. századi végváraként.

Eredetlegendája szerint Pusztavárhegyen álló földvár ura, Kacsics András szépasszonyt rabolt, akinek dajkája boszorkány volt. Boszorkánydajkája pedig szövetkezett az ördöggel, hogy a fogságbók kiszabadíthassák a lányt. Így történt, hogy az ördög parancsára az ördögfiak holló képükben elhordták a vár épületköveit, és mai helyén, a hatalmas sziklán felépült Hollókő vára.

Helyreállítása 1996-ban fejezõdött be. A külső várudvaron álló két gazdasági épültben kiállítás mutatja be az erődítmény történetét, kutatását, helyreállítási munkálatait.

1961 és 1968 között Hollókő védelmére Mendele Ferenc vezetésével, egységes műemléki tanulmányterv készült, melynek köszönhetõen a lakóházak megtartották jellegüket, és új funkciókat kaptak. Itt helyezték el a Polgármesteri hivatalt, a Postát, az Óvodát, Orvosi rendelőt, a Hollókőért Közalapítványt valamint itt találhatóak a múzeumok, kiállítóhelyek és a turisták tájékoztatását szolgáló Tourinform iroda.

A Hollókőre kiterjedő védelem nem csupán műemléki jellegű, hanem a tájképileg jelentős hagyásfás legelőre és a "nadrágszíj" parcellás szőlőhegyre is vonatkozik. 1977 óta, belterülete, zártkertjei, legelője és a várhegy részei a 141 hektáros Hollókői Tájvédelmi Körzetnek.

1987-ben pedig az UNESCO Világörökség Bizottsága Világörökségi címmel jutalmazta az épített és táji környezet eme páratlan harmóniáját.