Pozsony méltán nevezetes s ezért kötelezően felkeresendő történelmi műemlékei (a vár, a koronázási székesegyház, a prímási és az elnöki palota, a Mihály-kapu, illetve a belváros megannyi kedves zuga) mellett kevésbé ismert a Lechner Ödön (1845-1914) által tervezett, Árpád-házi Szent Erzsébet titulusát viselő "kék templom", melyet fiatalabb kollégája és a magyar szecessziós stílus továbbvivője, a deutschkreuzi koncentrációs táborban mártíromságot szenvedett Komor Marcell (1868-1944) kultúránk "új ékszerszekrényének" nevezett.

A millennium évtizedeiben hazánkban lejátszódó ipari-kulturális fejlődés eredményeképp nemcsak szállodák, fürdők, üzletházak és bankok, hanem kertes és utcafrontos bérházak, lakótelepek, s azok "funkcionális kiszolgáló létesítményeként" iskolák és templomok is épültek. Pozsony ekkor elsősorban kelet felé terjeszkedett, lényegében ekkor nőtt ki a Ferenc József császárról elnevezett városrész - a királyi katolikus főgimnáziummal, a templommal és a hozzá tartozó lelkészlakkal, melyek létrehozására az Apponyi Albert vezette Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Lechner Ödönt kérte fel. A templom alapkőletétele Szent Erzsébet születésének 700. évfordulóján, 1909-ben volt. Ekkor már álltak Lechner máig legismertebb középületei (Iparművészeti Múzeum, Földtani Intézet, a kőbányai plébániatemplom, a Postatakarékpénztár stb.), s a Pártos Gyulával közösen vezetett mérnöki irodája is beszüntette működését, így e csodálatos szép templomot a látszólag teljes tétlenségre kényszerült mester hattyúdalaként is tekinthetjük. E templom a magyaros modernséget és a hagyomány iránti tiszteletet ötvöző stílusirányzatnak, a magyar szecessziónak végsőkig letisztult alkotása, melyben a liturgikus tér hagyományoknak megfelelő kialakítása révén valósult meg a funkcionalizmus, kielégítve egyúttal az otthonosság, a célszerűség és reprezentatív megjelenítés hármas követelményét. Mivel a pénznél és a határidőnél jobban érdekelte, hogy tökéleteset alkosson, most is lassan haladt a tervezés, így a főhercegi udvarnagyi hivatalból érkezett sürgetésre ezt válaszolta: "Die Kunst lässt sich nicht sputen" (a művészettől idegen a hajrázás szelleme).

A felszentelésre Lechner halála előtt nem sokkal, 1913-ban kerültsor. A saroktelekre épített templom utcai homlokzatait a fő- és az oldalbejáratot övező egy-egy, rózsaablak koronázta karéjos kapuív, az ablakok és a falfelület-díszítések, illetve a sarkot legömbölyítő henger alakú torony összhangja uralja. Míg a korábbi épületeken Lechner "csak" a tetőket tette mozgalmassá, itt az egész épületet: a népies-szecessziós díszítések révén szinte az egész falfelület is megmozdul, hullámzik, így biztosítva egyfajta bensőséges harmóniát a torony, a templomhajó és a tetőzet között. Ha szemünket a tornyon lentről felfelé vezetjük, láthatjuk, hogy a mozaikdíszek, a csillogó kőberakások a torony falfelületén is folytatódnak, egészen a toronysisakot megkoronázó Árpád-kori kettős keresztig. S persze, e mozgalmasság a Zsolnay-gyár kékes mázas cserepei és kékes színű mozaikcsík díszítései által uralt tetőzetre még inkább jellemző (innen a "kék templom" elnevezés). S itt is felfedezhetők a díszes csapadékelvezető-szerkezetek: a tetőbordák kék majolika népies kakasmotívumai és az ereszcsatorna bordázott vályújának kihajló virágként, bimbóként, levélként formálódó tartóvasai.

A főkapu fölött a kötényében rózsát tartó Szent Erzsébet mozaikképe, a kehely és a szentostya, a bejárat mellett pedig a X. Piusz pápa, illetve I. Ferenc József császár emlékét megörökítő magyar nyelvű emléktábla látható. A bejárati szélvédő ajtók kevésbé díszesek, mint Lechner reprezentatív középületeinél tapasztaltuk, ezek már szerkezetileg is sokkal logikusabbak, következésképp például a keskenyebb üvegezett felületeknek köszönhetően az íves záradék sem hat már mesterkéltnek. Ez különösen jellemző a sekrestyeajtóra, mely a népies motívumokat használó, de a szecesszió lágy vonalvezetését szem előtt tartó belső építészet szép példája: keretének finom ívben lehajlított formája, lágyan domborodó béllete, annak indás ornamentikája, a halvány zöldeskék ajtószárnyak, kovácsolt vasként ható fekete alumíniumkilincs (a hozzá tartozó madárfejmotívumos veretű zárral) külön értéke a templomnak.

Lechner terve alapján készült az örökmécses is, amely a szentély diadalívéről csüng le: láncait liliomos aranyozott korona ékesíti, maga a lámpa ezüstből és vörös üvegből készült. A vörös részek díszítésére az Árpád-házi címer alkotórészeit, a kettős keresztet, a négy folyót, oroszlánokat és szíveket használta fel a tervező-építész.

Értékesek a padsorok alulról felfelé keskenyedő támláinak stilizált, népies tulipánformái és a mézeskalácsszerűen áttört támlájú faragott madárfej formájú karfák.

A művészi gondossággal kidolgozott ezen apró részletek ugyanakkor nem csorbítják a templomhajó mint liturgikus tér összhangját. Hiszen a kis túlzással egyfajta "égi rózsalugasként" felfogható mennyezet (kék boltozata mintázott rózsákkal van teletűzdelve, melynek bejárat fölötti részén 12 - villanykörte-fény erősítette - fehér csillag van), az oldalfalakon a tartózkodó keretezésű ablakok, de maga a hosszirányba nyúló elliptikus alaprajz összhatásukban azt a több száz egyszerű hazai (ill. közép-európai) késő barokk kori templomteret idézik, melyeket imádkozó közösségeink több generáción át megszoktak s megszerettek.

Tudjuk, e templom rövid, immár csaknem százéves fennállása óta sok minden megváltozott. Az egykor a "Pozsonyi Királyi Katholikus Főgimnázium Árpádházi Dicsőséges Szent Erzsébetről nevezett Erzsébet királyné emléktemplom" titulus, ahogy azt az akkori gimnáziumi igazgató, Szyllaba Emil használta, már a múlté, már csak azért is, mert a pozsonyi magyar gimnazisták iskolája már nem a szomszédos (szintén Lechner Ödön által tervezett, de ma siralmas állapotban lévő) épület, s bizony szeretett magyarjai közül hiába tartották sokan Sisit "második Szent Erzsébetnek", fehérmárvány domborművét 1921-ben eltávolították és a lelkészlakba helyezték. Vigasz ugyanakkor, hogy Pozsonynak két Szent Erzsébetnek szentelt temploma is van (a barokk korból származó régebbi "természetesen" kórházzal, zárdával egybeépítve), így - minden szomorúság, probléma és teher ellenére - az ő személye a garancia arra, hogy a szlovákok és a magyarok kiengesztelődést kérő közös imája meghozza gyümölcsét.

A templom a régi hídtól nem messze, a Bezruc utcában (Bezrucova ulica) található.

Szende Ákos

Forrás:http://ujember.katolikus.hu