A kínai Nagy Fal több száz éve "elveszett" szakaszát fedezte fel egy brit kutató nem messze a kínai-mongol határtól: az erődítményrendszernek ez az első része, amelyet Kínán kívül tártak fel.

William Lindesay tavaly augusztusban indult útnak a Góbi-sivatagba, hogy megtalálja azt a falrészt, amelyről utoljára egy 12. századi térképén szerepelt feljegyzés. "Már a második nap közepén rábukkantunk. Először egy nagyjából lábszárközépig érő falszakaszt fedeztünk fel, de ahogy elkezdtük követni, tíz perc után elénk tárult a teljes lenyűgöző falrészlet" - idézte a szakembert a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadása.

Az eddig felderítetlen szakasz híre hatalmas szenzációt keltett Kínában: a felfedezés vezető téma lesz a National Geographic magazin jövő havi helyi számában. Az "elveszett" falrészlet majdnem 100 kilométer hosszú: föld és egy helyi bokorfajta ágainak a keverékéből készült.

Lindesay 1986-ban érkezett Kínába, hogy végiggyalogoljon a Nagy Fal maradványainak mentén. A majdnem 2500 kilométer hosszú út során folyamatosan tanulmányozta a falat, és munkájáért 2006-ban átvehette a Brit Birodalom Érdemrendjét.

"1997 óta kutatom ezt a területet, azóta, hogy egy barátom kaptam egy 12. századi térképmásolatot, amelyen vörös vonal jelezte Dzsingisz Kán csatáinak helyszíneit, és alatta ott futott a fal jelölése" - idézte fel a kutató. Amikor azonban kérdezősködni kezdett a falszakaszról Mongóliában, egyre-másra azt válaszolták neki, hogy az építmény már teljesen elpusztult.

Egy holland történész később említést tett Basan Tudevinről, egy nyugdíjas mongol földrajztudósról, aki sokszor bejárta a Góbi-sivatagot. Hosszas keresés után Lindesay egy újsághirdetés révén találta meg a tudóst. Tudevin beszámolt neki a sivatagban látott maradványokról, amelyeket a brit kutató sorra végignézett a Google Earth program segítségével. Végül rábukkant egy "fekete tollvonásra" emlékeztető alakzatra, és azonnal expedíciót szervezett a területre. A mongol kormány garantálta, hogy zavartalanul dolgozhatnak a kínai-mongol határtól mintegy negyven kilométerre északra fekvő térségben.

Lindesay szerint a helyiek által Dzsingisz falaként ismert erődítményszakaszt a Han-dinasztia idején építhették, az időszámításunk előtti 120 környékén, hogy megvédjék a térségét az ázsiai hunokként ismert hsziungnu (Xiongnu) néptől.

A minták radiokarbonos kormeghatározása szerint azonban a falszakaszt a 11. vagy 12. században újjáépítették. Lindesay úgy véli, hogy a falat vagy a nyugati Hszia-dinasztia (Xia) erősítette meg, mielőtt Dzsingisz Kán seregei véget vetettek uralkodásának, vagy Dzsingisz Kán harmadik fia, Ögödej mongol nagykán építette újjá, hogy megakadályozza a gazellák Kínába szökésének.

Ezt kell tudni a kínai nagy falról

A kínai nagy fal az i. e. 3. század és i. sz. 17. század eleje között Kína északi határán épített erődítményrendszerek összessége, amelynek célja az volt, hogy a földművelő Kínát megvédje az északi nomád törzsek (nagy részben a hunok) támadásaitól.

A nagy fal valójában soha nem volt összefüggő fal, különböző erődítményekből állt, amelyeknek jellege és elhelyezkedése a mindenkori politikai helyzettől függően változott. Az első védelmi rendszert Qin Shi Huangdi kezdte kiépíteni az i. e. 210-es években a Hadakozó fejedelemségek korának korábbi falszakaszait felhasználva. A későbbi dinasztiák némelyike új erődítményeket húzott fel (Han, Sui, Ming), míg más korszakokban a falat egyáltalán nem használták. A ma látható falszakaszok az 1368 és 1644 között uralkodott Ming-dinasztia idején épültek; ezeket már téglából emelték, de a korábbi erődítmények fő építőanyaga a döngölt föld volt.

Mivel a fal nem összefüggő, egységes építmény, hanem különböző korokban, egy több száz kilométer széles sávban épült falszakaszok összessége, pontos hosszát nem lehet megállapítani. Az egyik forgalomban lévő hivatalos adat a fal hosszát 6352 km-re teszi, de más becslések 3000-10 000 km között ingadoznak. A Ming-kori fal legkeletibb végpontja a Shanhaiguan átjáró a Bohai-öböl partján, legnyugatibb vége pedig a Jiayuguan átjárónál található Gansu tartományban.

Egy 2009-ben közzétett eredmény szerint a kínai nagy fal 290 kilométerrel hosszabb, mint eddig gondolták. Kína északnyugati területén, Xinjiang közelében, archeológusok csoportja egy ötszáz kilométer hosszú falrészt talált. A hosszú építményt egyértelműen a nagy fal egy szakaszaként kell kezelni. A nagy fal hossza ezzel a szakasszal együtt most már eléri a 7200 kilométert, ha pedig összeadjuk az összes – hegyvonulatokon kígyózó, sivatagokon, pusztaságokon, mocsaras területeken át vezető – falszakaszt, akkor hosszuk meghaladja az 50 ezer kilométert,ami a mai átszámítások szerint még csak autóval is kb.20 nap.

A közhiedelemmel ellentétben a nagy fal nem látható szabad szemmel a világűrből. Csak néhány méter széles, és a színe hasonlít a környezetéhez, így az űrből lehetetlen észlelni. Az ezzel kapcsolatos városi legenda (hogy a nagy fal volna az egyetlen ember alkotta dolog a földön, ami a Holdról is látszik) egy 1932-es amerikai képregényből ered.

A fal szerkezete

A nagy fal nagy része hegyvonulatokon húzódik úgy, hogy a külső oldalon meredek sziklák vannak.
A Ming-kori fal külső borítása téglákból és tégla alakú kődarabokból áll. Belsejét döngölt agyaggal, illetve kőzúzalékkal töltötték fel. Magassága átlagosan 10 méter, szélessége a talapzatánál 7-8 méter, tetejénél pedig 4-5 méter.

A falon nyíllövésnyi távolságra egymástól bástyákat, erődítményeket és az ellenség esetleges támadásaira füsttel és tűzjelekkel figyelmeztető jelzőtornyokat építettek. A bástyákban, illetve az erődítményekben élelmiszert és fegyvereket tároltak. A falon és közelében csapatok állomásoztak, hogy időben jelezzék a külső támadásokat és a védelem első vonalául szolgáljanak.

A fal jelenlegi állapota

A fal egy kis részét restaurálták, elsősorban a turisták miatt. Nagy része azonban az enyészetnek van kitéve, s így bizonyos részek mára már szinte eltűntek. A fal napjaink vandalizmusának is áldozatává válik, például kedvelt célpontja a graffitiseknek. A fal tégláinak egy részét a helyi lakosok hordják el, hogy azokból építkezzenek. A Ming-kori falnak egyes becslések szerint 37%-a, más becslések szerint 42%-a tűnt el. A fal más részei a szabálytalanul működő bányák miatt omlanak le. Egyes turisták kíméletlen magatartása, az új fejlesztési projektek elmaradása és a műemlékvédelem pénzhiánya is fokozza a problémát. A kínai nagy falat az UNESCO 1987-ben felvette a világörökség helyszínei közé.

http://richpoi.com/cikkek/tudomany/a-kinai-nagy-fal-elveszett-szakaszat-fedezte-fel-egy-brit-kutato.html