Luca-napja, december 13-a

Luca-búza keltetése. A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára kizöldültek.
Ebből a jövő évi termésre következtettek, de kuruzslásra is használták, a beteg állatokkal etették fel. Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.

* Luca napon tiltott a szövés, a varrás, a fonás. Aki a tiltás
ellenére varr, befoltozza a tikok pispekfalatját (tyúkok likát); aki sző, soha nem fejezi be; aki fon, egész évben fáj a keze. Luca napon tilos nagyobb munkát elkezdeni, viszont engedélyezett, sőt, kívánatos a szokottnál jobb kedvű, lendületesebb szerelem. Luca ezt jó szemmel nézi. Aki Lucát szerelemmel köszönti, s a tizenhárom napot végigcsinálja, a szerelem, a szeretett társ végigkíséri, el nem hagyja semmi pénzért a következő Luca napig.

65081_10151143694381776_1344416849_n.jpg

Válasz

Luca-napja, december 13-a

Luca-búza keltetése. A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára kizöldültek.
Ebből a jövő évi termésre következtettek, de kuruzslásra is használták, a beteg állatokkal etették fel. Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.

* Luca napon tiltott a szövés, a varrás, a fonás. Aki a tiltás
ellenére varr, befoltozza a tikok pispekfalatját (tyúkok likát); aki sző, soha nem fejezi be; aki fon, egész évben fáj a keze. Luca napon tilos nagyobb munkát elkezdeni, viszont engedélyezett, sőt, kívánatos a szokottnál jobb kedvű, lendületesebb szerelem. Luca ezt jó szemmel nézi. Aki Lucát szerelemmel köszönti, s a tizenhárom napot végigcsinálja, a szerelem, a szeretett társ végigkíséri, el nem hagyja semmi pénzért a következő Luca napig.

Válasz

Templomban

Az értékes és látványos építészeti alkotások jelentős részét teszik ki a templomok, kegyhelyek, melyek már hosszú évszázadok óta vigyázzák az emberek lelki üdvét.

A vallásos intézmények jelentős része a mai napig folytatja tevékenységét, miközben óhatatlanul a múlttal találkozunk. A látogatásokkor be kell tartanunk néhány elvárást.

A templomokban ne zajongjunk, fedetlen testtel ne lépjünk be. Nem illendő a fedetlen váll és a rövid nadrág. Ha nem vagyunk vallásosak, vagy nem ismerjük a templomi szokásokat, akkor a templomot a falak mellet járjuk körbe, kerüljünk minden olyat amivel zavarjuk a hívőket.Csak akkor fényképezzünk, ha az engedélyezett. http://albar.lapunk.hu

Válasz

A harangokról

A legenda szerint az itáliai Campana tartománybeli Nola városának püspöke egy álombeli látomás alapján készíttette el az első harangot a 4. szd-ban. A legenda pontosan így szól: a püspök esti imádsága közben elaludt, és azt álmodta, hogy ragyogó angyalkák vették körül, akik a kezükben lévő virágokat megrázva csilingelő hangot keltettek. Ebből kifolyólag lett a harang olasz neve campana (campanile = harangtorony). Ázsiában már több ezer évvel Kr. előtt voltak kisebb harangok, csengettyűk, ám ezek alakjukban különböztek a keresztyén harangoktól. A legendának ellentmond, hogy Kr. előtt már a kelták és az egyiptomiak is használtak kisebb harangokat (tudjuk meg az ásatások során előkerült leletekből). A keresztények kezdetben a kolostorokban használták a szerzetesek összehívására, majd ez a jeladási mód elterjedt az egyes falvak templomaiban is. A rendszeres harangozást először Sabinianus pápa rendelte el 606-ban (nappal 4-szer, éjjel 3 alkalommal imára szólítva az embereket).

Magyarországon a harangok már a térítőpapok idején elterjedtek. A harang szava irányította a mindennapi életritmust. Harangoztak reggel, este, misék/istentiszteletek alkalmával, halálesetkor, egyházi és világi méltóságok érkezésekor. Harangszó köszöntötte a győztes csatából hazatért harcosokat és harangszó figyelmeztetett a közelgő ellenségre, vagy tűzvészre.

Válasz

Templom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Héphaiszteion, Görögország legépebben fennmaradt ókori temploma.
A jáki templom

A templom kifejezés olyan építményt jelöl, amely a különböző vallásokban istentiszteletre vagy áldozatbemutatásra szolgál.

Az egyes vallások saját elnevezést használnak a templomaikra:

* A keresztény vallás magyar nyelven ma általánosságban a templom szót használja (az európai nyelvekben a templom megnevezésére többnyire a latin ecclesia szónak megfelelő kifejezés szolgál, mely egyszersmind az egyházat mint közösséget is jelöli). Egyes templomokat szerepüktől függően a kápolna, katedrális (székesegyház) vagy a bazilika elnevezés illet. Ilyen esetek még a szerzetesházhoz kapcsolódó kolostortemplom, és a külön névvel illetett egyházközségi főtemplom, a plébániatemplom.
* A zsidó vallásban egyetlen templom létezik, a jeruzsálemi templom. Ezt azonban Titus római hadvezér seregei Kr. u. 70-ben lerombolták, és azóta nem épült újjá. Ezért az izraelita istentisztelet azóta a vallás másik típusú (áldozatbemutatásra nem használható) istentiszteleti helyein zajlik, melyeknek elnevezése zsinagóga. A reformzsidók a templom elnevezést is használják a zsinagógára, de az ortodox zsidók egy része ezt a szóhasználatot a jeruzsálemi templom kizárólagos volta miatt elutasítja.
* A hindu templom neve hindiül mandir, tamil nyelven kovil.
* A dzsainista templomot derazarnak hívják.
* A szikh templom a gurdwara.
* A muzulmán templom neve mecset vagy dzsámi.
* A Jehova Tanúi temploma a Királyságterem.
* A régi többistenhívő vallások templomaira általánosságban a templom szót használjuk, például Zeusz-templom.

A templom a temno, temnere, kivágni, kihasítani jelentésű latin igéből származik. Magyarázata: „elkerített terület”, „szent hely”, „a közönségesből kiszakított különleges terület”, „szentélykörzet”.

A szabadkőművesség egyes találkozói színhelyére szintén használja a templom kifejezést.

Válasz

Dóm - katedrális - bazilika

Sokszor kérdezik, mi a különbség e három elnevezés között, hiszen mindhárom valamilyen főtemplomot jelent. Jobbik eset, ha kérdezik, és nem keverik össze. A dóm a latin domus (ház) szóból ered. Először a püspök házát, a domus episcopalis-t nevezték így, mely persze a püspöki templommal is kapcsolódott. Ma azonban nem csak püspöki templomokat (székesegyházakat) neveznek így, hanem olykor más nagy templomokat is.

A katedrális a görög káthedra (ülőhely, bírói vagy tanári szék) szóból ered. A VI. századtól a püspöki székesegyházakat nevezik így, mert abban áll a liturgiát vezető püspök széke.

A bazilika a görög basileus (király) szóból ered. A király palotáját nevezték egykor bazilikának. Ma a bazilika egyrészt sajátos stílusú templomépületet jelent, másrészt a templomépület stílusától teljesen függetlenül bizonyos tiszteleti címet. A római négy nagy bazilika (basilicae maiores) a Szent Péter, lateráni Szent János, falakon kívüli Szent Pál és a Santa Maria Maggiore. A Szentszék "kisebb bazilika" (basilica minor) tiszteleti címet ad bizonyos templomoknak - például zarándokhelyeken -, függetlenül attól, milyen stílusban épült az. Forrás:Újember

Válasz

A GÖRÖG ÉPÍTÉSZET
(i. e. VIII-I. század)

Az építészetben nagyon ritka a "találmány", az előzmények nélküli, váratlan felfedezés. Az ókori görögök építészetével sem azért ismerkedünk meg legelőször, mert ők voltak az elsők, akik az emberiséget az építés tudományával megismertették. Ma már világosan látjuk, hogy felhasználták az egyiptomiak és más ókori népek művészeti eredményeit, tanulságait. Sőt a múlt század közepe óta folytatott ásatások feltárták a Peloponnészosz félsziget és Kréta szigetének elpusztult kultúráit, melyek szintén hatottak a hódító görög törzsek építészetére. A görög nép érdeme, hogy a sokféle hatásból fejlett művészi érzékkel egységes, önálló művészetet alakított ki. Művészetük olyan forrás, amelyhez az egész európai művészet mindig visszatér új meg új ihletért.

A görögök társadalmában nagyfokú munkamegosztás volt, a művészet, az építészet önálló hivatás lett. Az építészeket jól képzett mesterembergárda, kőfaragók, szobrászok együttes munkája segítette. A kőfaragó mesterek technikai tudása bámulatosan magas színvonalat ért el : kezdetleges szerszámaikkal a hatalmas kőtömböket olyan pontosan faragták ki, hogy az összeillesztéskor centiméternyi eltérés sem mutatkozott. A görög építészetet a tervszerűség, a szabályok tisztelete is jellemzi. Keresték a legkedvezőbb arányokat, kutatták a részletek megformálásának és egybefűzésének törvényszerűségeit. Ezért az egyes oszlopok formájában, valamint az oszlopokat lefedő és az épület egész terét áthidaló gerendázat összeállításában, a részletek kiformálásában állandóan ismétlődő szabályokat figyelhetünk meg.
Az enyhe mediterrán éghajlaton a középületek fedetlenek, nyitottak lehettek, ilyen volt a görög kultúrában fontos szerepet játszó színházépület is.

greek.jpg

Válasz

ROMÁN STÍLUS
A román stílusú építészet legmeghatározóbb elemei a templomok és kolostorok, megjelenésük a harcos egyház, a belviszályoktól és külső fenyegetésektől gyötört kereszténység jegyeit tükrözi: zömök formák, vastag falak, lőrésszerű ablakok. A stílusjegyek a korai keresztény, valamint a karoling építészetet ötvözik. A középkori egyházi építészet előképe az ókeresztény bazilika, amelynek jellemzői a középen kiemelkedő főhajó és az oldalt elhelyezkedő alacsonyabb mellékhajók. A román stílusú templomokra jellemző az egyes térrészek világos elrendezése. A templom alkalmanként erőd is volt, a helyi lakosok ellenséges támadás esetén a környék egyetlen kőépületébe menekültek és oda menekítették kincseiket is. A tömör, vastag falak, a kis résszerű ablakok a kor fegyverei ellen biztos védelmet nyújtottak. Nagyrészükre jellemző a boltozatok hangsúlyozása. Az antik arányrendet vagy nem ismerték, vagy nem tartották tiszteletben, így a templomokat olyan magasra építették amennyire statikailag lehetséges volt. A templomok nagy része kolostorokhoz tartozott, tájolásuk kelet-nyugati irányú. A kerengőt általában a templom déli fala mellé építették így nem árnyékolta be az épületet. A templomok építésénél legelőször az alapokat fektették le néha nedves, kis teherbírású talajba, hatalmas mennyiségű emberi munkaerő felhasználásával. A korabeli építészeknek meg kell küzdeniük a rossz talajviszonyokkal, hirtelen omlásokkal és a komoly esőzésekkel. Az alapozás után be kellett szerezni az építőanyagokat. Sokszor kőfejtőnek használták az antik műemlékeket. Gyakran az építtető törődött az építőanyag beszerzésével, sokszor az uralkodók személyesen foglalkoztak az anyagellátással. Ezután láttak munkához a kőfaragók, a szobrászok, az ácsok a kőművesek és segítőik. A művészek majdnem mindig névtelenek maradtak, csak az építtetők neve maradt fenn az utókorra. Egy román kori templom óriási erőfeszítések komoly veszélyek között készült el. Az egész lakosság részt vett az építkezésben, úgy gondolták, hogy aki építőanyag adományozásával vagy munkával közreműködik részese lesz az isteni kegynek.

Templomghok 028.jpg

Válasz

Templom
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A templom kifejezés olyan építményt jelöl, amely a különböző vallásokban istentiszteletre vagy áldozatbemutatásra szolgál.

Az egyes vallások saját elnevezést használnak a templomaikra:

* A keresztény vallás magyar nyelven ma általánosságban a templom szót használja (az európai nyelvekben a templom megnevezésére többnyire a latin ecclesia szónak megfelelő kifejezés szolgál, mely egyszersmind az egyházat mint közösséget is jelöli). Egyes templomokat szerepüktől függően a kápolna, katedrális (székesegyház) vagy a bazilika elnevezés illet. Ilyen esetek még a szerzetesházhoz kapcsolódó kolostortemplom, és a külön névvel illetett egyházközségi főtemplom, a plébániatemplom.
* A zsidó vallásban egyetlen templom létezik, a jeruzsálemi templom. Ezt azonban Titus római hadvezér seregei Kr. u. 70-ben lerombolták, és azóta nem épült újjá. Ezért az izraelita istentisztelet azóta a vallás másik típusú (áldozatbemutatásra nem használható) istentiszteleti helyein zajlik, melyeknek elnevezése zsinagóga. A reformzsidók a templom elnevezést is használják a zsinagógára, de az ortodox zsidók egy része ezt a szóhasználatot a jeruzsálemi templom kizárólagos volta miatt elutasítja.
* A hindu templom neve hindiül mandir, tamil nyelven kovil.
* A dzsainista templomot derazarnak hívják.
* A szikh templom a gurdwara.
* A muzulmán templom neve mecset vagy dzsámi.
* A Jehova Tanúi temploma a Királyságterem.
* A régi többistenhívő vallások templomaira általánosságban a templom szót használjuk, például Zeusz-templom.

A templom a temno, temnere, kivágni, kihasítani jelentésű latin igéből származik. Magyarázata: „elkerített terület”, „szent hely”, „a közönségesből kiszakított különleges terület”, „szentélykörzet”.

A szabadkőművesség egyes találkozói színhelyére szintén használja a templom kifejezést.
Építészet [szerkesztés]

A különböző történelmi korszakokban egyes építészeti stílusok kifejezetten vallási építmények számára jöttek létre. A templomépítészeti struktúrák a katonai vagy uralkodói struktúrákhoz hasonlóan az eltanult példákon át váltak bizonyos építészeti stílusok fő túlélőivé. Például a görög és a római templomépítészet komoly hatást gyakorolt az egész nyugati építészetre. Ugyanakkor a magánerőből épült úgynevezett alapítványi templomok építészete eltérhetett a kanonikus elvektől.

templomok festve.jpg

Válasz